5137 m - Ararát csúcsmászás

Érkezés Van-ba, szállásunk elfoglalása. Szállásunk közelében vannak kiváló kifőzdék, de az utcán is lehet helyi ételkülönlegességeket venni (köfte, börek, döner és mindenféle kebabok), még este is zajlik az élet. Este ismerkedés, az alapvető keleti illemszabályok ismertetése. A következő pár napban akklimatizálódunk Kelet-Törökországhoz, és a környék látnivalóival ismerkedünk.

Reggel korán kelünk, és a Napfelkeltét már Van szélén, az Urartui-birodalom idejében háromezer évvel ezelőtt épített Tuspa-várából  nézzük. Innen a festői, havas csúcsokkal ölelt Cavus-tepe erősségének romjaihoz megyünk. Innen fél óra buszozás után érkezünk meg a sziklaszirtre épült Hosap várához, amely tornyaival, épen maradt 365 szobájával, dzsámijaival ma is a középkort idézi. Innen a Van-tó déli partjához utazunk, ahol meglátogatjuk az Ahdamar-szigeten álló Szent-kereszt örmény templomot és a kolostor romjait. A templom a Van-tóban egy kis szigeten áll, amit csak hajóval lehet megközelíteni. Az örmények egyik legszentebb temploma volt, ma a környék egyik legszebb építészeti együttese, szépen restaurálva.  Az éjszakát a tó partján fekvő kempingben töltjük.

Reggeli után buszunkkal továbbindulunk a tó déli partján, és Tatvan város érintésével a Nemrut-kráterhez utazunk.  A hegy egy felrobbant, kalderásodott hajdani vulkán, melynek egykori kráterében gyönyörű tavak rejlenek. A legnagyobb tó hideg vizű, égszínkék vize a kaldera harmadát tölti ki. A szomszédja egy kisebb, türkizkék tó, amelyet azonban a mélyből feltörő meleg vizű források táplálnak, így fürdésre is alkalmas, annak ellenére, hogy 2000 méter felett fekszik. A két tó közötti domboldalon  pedig több kisebb jégbarlang, eljegesedett üreg bújik meg. Ebben a csodálatos természeti környezetben kirándulunk egyet a délutáni órákban, megmásszuk a hajdanvolt vulkán kráterperemének közel háromezer méteres (2935 méter) csúcsát, és sétálunk egyet a hatalmas, éjfekete obszidián-tömbök között. Mikor ránkborul az éjszaka, gyönyörű, itthon szinte sosem látható csillagos égboltban gyönyörködhetünk itt, a városok fényszennyezésétől mentes „világvégén". Az estét a hévizes tó partján, sátrainkban töltjük.(Szintkülönbség: 450 méter fel, 600 méter le, menetidő: 4-5 óra).

Ha reggel arra kelünk, hogy zörög sátrunk mellett a fű, ne ijedjünk meg: csak a vidék páncélos lakói, öreg szárazföldi teknősök sietnek a tópartra reggelizni. Reggeli után Ahlat-ba utazunk. Ez a Van-tó északi partján fekvő városka számos történelmi emlékkel büszkélkedhet: a város határában egy Urartui vár falai omladoznak, míg a tóparton egy Nagy Szulejmán által építtetett, 13 bástyával ölelt várat találunk. Híres a városka faragott kövekkel díszített szeldzsuk-kori temetője, illetve a városban több középkori tombát is találhatunk.Délután fürdünk egyet a Van-tóban, bevásárolunk, és készülünk a következő, húzós túranapunkra.

Reggel 5 órakor indulás Aydinlar falu felé. Jó egy óra elteltével érkezünk meg a Kizil Dag oldalára, 2200 méteres magasságba. Innen indul akklimatizációs túránk Törökország második legmagasabb vulkánjára a Süphan csúcsára. A kialudt vulkán kettős krátergyűrűjének közepén emelkedik a 4058 méter magas csúcs, ahonnan gyönyörű kilátás tárul elénk az Araráttól a Van-tóig. A csúcsra dél körül érünk fel. Az estét ismét Adilcevazban töltjük.(Szintkülönbség: 1898 méter fel/le, menetidő: 9-10 óra).

Reggel 4 órakor kelünk, mert 5 órakor már indulunk is az Ararát lábához. Kisbusszal utazunk fel közel 2200 méterig, innen aztán gyalog folytatjuk túránkat 3200 méteres magasságig, ahova várhatóan dél körül érkezünk meg. A reggeli órákat kell kihasználnunk a mászáshoz, mert lent, a hegy szoknyáján – bár már ez is 2000 méter felett van – a déli órákban nagy a hőség, és iható vizet sehol sem találunk. Útközben, ahogy egyre magasabbra emelkedünk, a ritkás sztyeppet gyár füvű legelők váltják fel. Itt már fel-fel tünedeznek a nomád kurdok sátrai, és a hegyoldalon legelő birkanyájaik. Ha szerencsénk van, be is hívnak egy pohár ajran-ra (erjesztett sózott tejből készülő joghurt szerű ital). Itt a nomádok többnyire még karókkal alátámasztott hagyományos, kecske illetve birkagyapjúból szőtt sátrakban élnek, és az év nagy részét a hegyen töltik, a téli idő beálltával ereszkednek csak le a hegyek lábához. Hatalmas bazalttömbök között egyszer csak feltűnik a 3200 méteren fekvő tábor viszonylag lapos, füves terasza. Kifújhatjuk magunkat, megérkeztünk. Sátraink felállítása után a délután a pihenés, akklimatizáció ideje. Szükség lesz holnap az erőnkre!  Az éjszakát itt töltjük. (Szintkülönbség: 1000 méter fel, menetidő: 4-6 óra).

Reggel korán kelünk, fölöttünk az Ararát hósapkája csillog a felkelő Nap fényében, alattunk pedig lassan kialszanak Dogubeyazit fényei. Gyors pakolás után elindulunk a fehér hósapka irányába. Az út egyre meredekebbé válik, fél óra múlva már málladozó vulkáni törmeléken járunk. Az összefüggő, legeltetett gyep eltűnik, helyette viszont a sziklák repedéseiben.  gyönyörű virágok fogadnak. Az út meredeken szerpentinezik egyre feljebb, mi meg levegő után kapkodunk. Itt az ideje lassítani! Nem szabad túlhajtani magunkat, mert holnap csúcstámadás, inkább arra tartalékoljuk erőnket! Lassan haladunk, és egyszer csak feltűnik a 4200-as tábor feletti hófolt. Innen még vagy két óra kapaszkodás, és végre ott vagyunk! A kőből épített szélfogó falak között elfoglalhatjuk sátorhelyünket. A délutánra nem marad más hátra, mint hogy elsétáljunk a forráshoz vízért (ezt a tábor feletti hófolt táplálja), megfőzzük korai vacsoránkat és a holnapi teát, illetve elkészítsük a holnapi szendvicseket. Ezek után kifekhetünk egy hatalmas kőtömbre, és biztonságos távolságból hallgathatjuk az alattunk leszakadó gleccser jég és sziklatömbjeinek félelmetes dübörgését. Célszerű minél hamarabb aludni térni, hiszen holnap hajnal fél háromkor kelünk! (Szintkülönbség: 1000 méter fel, menetidő: 4-6 óra).