5137 m - Ararát csúcsmászás

Ararát: népek szent hegye, ahol elsőnek megfeneklett Noé bárkája az özönvíz után. Egy havas hegycsúcs a kopár hegyekkel övezett száraz vidéken, melyet számtalan legenda övez. Egy 5000 métert meghaladó, jelenleg szunnyadó vulkán, melyet a kurdok „Tüzes-hegynek” hívnak. A mítoszok hegye, a második édenkert, ahonnan a Föld újra benépesült, és új szövetség köttetett Istennel. Egy hegy a felhők fölött a török-örmény-iráni határvidékek háromszögében, az ősi selyemút mentén, mely sokáig megközelíthetetlen volt…
Törökország ma a tömegektől zsúfolt tengerparti riviérájáról ismert az átlagos utazó előtt. Pedig van egy másik arca is: egy zártabb, rejtőzködőbb, ahol ősi kultúrák hagyták ott több ezer éves nyomukat. Ahol a mai napig nomádok legeltetik nyájaikat a havas, 3-4000 méteres hegycsúcsok között. Ahol a bazár Belső-Ázsiát idézi, a keleti fűszerek bódító illata keveredik az úd keleti dallamaival. Utazásunk középpontja az 1720 méter magasan fekvő, három és fél balatonnyi, sós vizű Van-tavat, fürdünk a Nemrut-hegy hévizes krátertavában, embermagasságú, éjfekete obszidián-tömbök közt sétálhatunk, ihatunk ajrant kurd hegyi nomád pásztorok sátraiban, megmásszuk a Süphan 4058 méter magas vulkáni csúcsát, ahol előttünk még csak hazánk maroknyi fia járt. Megismerkedünk ősi kultúrák emlékeivel, a közel háromezer éves Urartui-birodalom sziklaváraival, ezeréves örmény templomokkal, ősi szeldzsuk medreszékkel, gyönyörű dzsámikkal és az ezeregy éjszaka meséinek palotáival. Reggel a karcsú minaretekből szóló müezzin énekére kelünk – és ezzel is fekszünk. Látjuk a Muradiye-vízeséseket, egy meteoritkrátert, fürdünk egy „gejzírmező” táplálta fürdőben, és felkeressük Noé bárkáját. Utunk csúcsa, a csúcsok csúcsa: az Ararát, melynek 5137 méter magas, hósapkás csúcsa lezárt terület, csak külön engedéllyel járható. Három nap hegymászás után a felkelő Nap vörös fényében fürdő, havas csúcsról csodálhatjuk alattunk, a mélyben elterülő települések öntözött, zöld oázis-foltjait, az Irán felé elnyúló kopár hegyeket, és Jerevánt, az örmény fővárost. Most már tudjuk, miért tartják úgy a kurdok: itt, a világ köldökén az istenek tüzéből született meg az élet...

A 2010 nyári Ararát csúcsmászás résztvevői sikerrel jártak, a 9 résztvevőből 8 fő megmászta az 5137 méteres csúcsot! Ezúton is gratulálunk nekik!

Isztambulba érkezésünk után elfoglaljuk szállásunkat, melynek közelében kiváló kifőzdék találhatóak, de az utcán is lehet helyi ételkülönlegességeket venni (köfte, börek, döner és mindenféle kebabok). Még este is zajlik az élet. Megtartjuk ismerkedő estünket, és az alapvető keleti illemszabályokkal is megismerkedünk. Bóklászunk a városban a környéken. Megnézzük a Lalleli-dzsámit és a Beyazit-dzsámi tér látnivalóit.

Reggel korán kelünk, és a reptérre buszozunk. Délelőtt 10 óra körül érkezik meg gépünk a kelet-törökországi Van városába. Itt felmászunk egy magányos sziklabércen álló, az Urartui-birodalom idejében, háromezer évvel ezelőtt épített Tuspa-várába. Innen a festői, havas csúcsokkal ölelt Cavus-tepe erősségének romjaihoz megyünk. Fél óra buszozás után érkezünk meg a sziklaszirtre épült Hosap várához, amely tornyaival, épen maradt 365 szobájával, dzsámijaival ma is a középkort idézi.  Majd a Van-tó déli partjához utazunk, ahol meglátogatjuk az Ahdamar-szigeten álló Szent-kereszt örmény templomot és a kolostor romjait. A templom a Van-tóban egy kis szigeten áll, amit csak hajóval lehet megközelíteni. Az örmények egyik legszentebb temploma volt, ma a környék egyik legszebb építészeti együttese, szépen restaurálva.  Az éjszakát a tó partján fekvő kempingben töltjük.

Reggeli után buszunkkal továbbindulunk a tó déli partján, és Tatvan város érintésével a Nemrut-kráterhez utazunk.  A hegy egy felrobbant, kalderásodott hajdani vulkán, melynek egykori kráterében gyönyörű tavak rejlenek. A legnagyobb tó hideg vizű, égszínkék vize a kaldera harmadát tölti ki. A szomszédja egy kisebb, türkizkék tó, amelyet azonban a mélyből feltörő meleg vizű források táplálnak, így fürdésre is alkalmas, annak ellenére, hogy 2000 méter felett fekszik. A két tó közötti domboldalon  pedig több kisebb jégbarlang, eljegesedett üreg bújik meg. Ebben a csodálatos természeti környezetben kirándulunk egyet a délutáni órákban, sétálunk egyet a hatalmas, éjfekete obszidián-tömbök között, felmászunk a kráter közel háromezer méteres peremére, hogy onnan nézzünk le az alattunk elterülő tavakra. Mikor ránkborul az éjszaka, gyönyörű, itthon szinte sosem látható csillagos égboltban gyönyörködhetünk itt, a városok fényszennyezésétől mentes „világvégén". Az estét a hévizes tó partján, sátrainkban töltjük.

(Menetidő: 4-5 óra, szintkülönbség: 450 méter fel, 600 méter le.)

Ha reggel arra kelünk, hogy zörög sátrunk mellett a fű, ne ijedjünk meg: csak a vidék páncélos lakói, öreg szárazföldi teknősök sietnek a tópartra reggelizni. Reggeli után Ahlat-ba utazunk. Ez a Van-tó északi partján fekvő városka számos történelmi emlékkel büszkélkedhet, de talán a leglátványosabb a városka faragott kő-monolitokkal díszített szeldzsuk-kori temetője, illetve a városban több középkori tombát is találhatunk. Dél körül érkezünk meg Adilcevazba, ahol egyszerű szállásunk elfoglalása után szétnézünk ebben a kopár hegyek közé zárt kisvárosban. A város felett emelkednek egy urartui várnak a romjai, illetve egy szép 13. századi dzsámit és egy medreszét nézünk meg. Délután fürdünk egyet a Van-tóban, bevásárolunk, és készülünk a következő, húzós túranapunkra.

Reggel 5 órakor indulunk Aydinlar falu felé. Jó egy óra elteltével érkezünk meg a Kizil Dag oldalára, 2200 méteres magasságba. Innen indul akklimatizációs túránk Törökország második legmagasabb vulkánjára a Süphan csúcsára. A kialudt vulkán kettős krátergyűrűjének közepén emelkedik a 4058 méter magas csúcs, ahonnan gyönyörű kilátás tárul elénk az Araráttól a Van-tóig. A csúcsra dél körül érünk fel. Az estét ismét Adilcevazban töltjük. (Menetidő: 9-10 óra, szintkülönbség: 1898 méter fel/le.)

Reggel 4 órakor kelünk, mert 5 órakor már indulunk is az Ararát lábához. Kisbusszal utazunk fel közel 2200 méterig, innen aztán gyalog folytatjuk túránkat 3200 méteres magasságig, ahova várhatóan dél körül érkezünk meg. A reggeli órákat kell kihasználnunk a mászáshoz, mert lent, a hegy szoknyáján – bár már ez is 2000 méter felett van – a déli órákban nagy a hőség, és iható vizet sehol sem találunk. Útközben, ahogy egyre magasabbra emelkedünk, a ritkás sztyeppet gyér füvű legelők váltják fel. Itt már fel-fel tünedeznek a nomád kurdok sátrai, és a hegyoldalon legelő birkanyájaik. Ha szerencsénk van, be is hívnak egy pohár ajran-ra (erjesztett sózott tejből készülő joghurt szerű ital). Itt a nomádok többnyire még karókkal alátámasztott hagyományos, kecske illetve birkagyapjúból szőtt sátrakban élnek, és az év nagy részét a hegyen töltik, a téli idő beálltával ereszkednek csak le a hegyek lábához. Hatalmas bazalttömbök között egyszer csak feltűnik a 3200 méteren fekvő tábor viszonylag lapos, füves terasza. Kifújhatjuk magunkat, megérkeztünk. Sátraink felállítása után a délután a pihenés, akklimatizáció ideje. Szükség lesz holnap az erőnkre!  Az éjszakát itt töltjük. (Menetidő: 4-6 óra, szintkülönbség: 1000 méter fel.)

Reggel korán kelünk, fölöttünk az Ararát hósapkája csillog a felkelő Nap fényében, alattunk pedig lassan kialszanak Dogubeyazit fényei. Gyors pakolás után elindulunk a fehér hósapka irányába. Az út egyre meredekebbé válik, fél óra múlva már málladozó vulkáni törmeléken járunk. Az összefüggő, legeltetett gyep eltűnik, helyette viszont a sziklák repedéseiben gyönyörű virágok fogadnak. Az út meredeken szerpentinezik egyre feljebb, mi meg levegő után kapkodunk. Itt az ideje lassítani! Nem szabad túlhajtani magunkat, mert holnap csúcstámadás, inkább arra tartalékoljuk erőnket! Lassan haladunk, és egyszer csak feltűnik a 4200-as tábor feletti hófolt. Innen még vagy két óra kapaszkodás, és végre ott vagyunk! A kőből épített szélfogó falak között elfoglalhatjuk sátorhelyünket. A délutánra nem marad más hátra, mint hogy elsétáljunk a forráshoz vízért (ezt a tábor feletti hófolt táplálja), megfőzzük korai vacsoránkat és a holnapi teát, illetve elkészítsük a holnapi szendvicseket. Ezek után kifekhetünk egy hatalmas kőtömbre, és biztonságos távolságból hallgathatjuk az alattunk leszakadó gleccser jég és sziklatömbjeinek félelmetes dübörgését. Célszerű minél hamarabb aludni térni, hiszen holnap hajnal fél háromkor kelünk! (Menetidő: 4-6 óra, szintkülönbség: 1000 méter fel.)

A csúcsmászás napja! Hajnali fél háromkor még nehéz felkelni, és hideg is van. Gyors készülődés után elindulunk, és követjük társaink fejlámpáinak fénykígyóját a csillagos ég alatt a csúcs felé. Lassan kelet felől a horizonton világosodni kezd az ég alja, majd narancsvörösbe hajlik, végül alattunk a mélyben eltűnnek Dogubeyazit utcai lámpáinak aprócska fényei is. Valahol Irán felől felkel a Nap, és az Ararát hosszú, kúp alakú árnyékot vett az alattunk elterülő hullámzó tájra. A hosszú, törmelékes kapaszkodó után végre elérjük a csúcs hósapkájának szélét. Felcsatoljuk hágóvasainkat, és újra nekivágunk az egyre lankásabbá váló útnak. És egyszer csak feltűnik előttünk a hósapka keleti peremén a legmagasabb pont, a csúcs! Már csak egy hosszú negyedóra van hátra, és egyszer csak nincs tovább. Ott állunk 5137 méteren, a legendák hegyének tetején, a Világ tetején, ahol Noé is megfeneklett. A szél arcunkba fúj, alattunk Jereván, Irán és az Örmény-felföld innen csak domboknak tűnő háromezres hegyei hullámzanak a felkelő Nap sugaraiban… Ámulunk… Kis pihenő, csúcsfotó és csúcscsoki után elindulunk lefelé. A 4200 méteres táborba sátrainkhoz előreláthatólag délután 2 óra körül érünk vissza. Pihenjünk, megérdemeljük! (Menetidő: 7-8 óra, szintkülönbség: 936 méter fel/le.)

Reggeli gyors pakolás után elindulunk vissza, Dogubeyazit irányába. Amilyen nehezen ment felfelé, olyan könnyen megy lefelé. Délután két óra körül ott állunk buszunk mellett, amivel röpke óra alatt visszazötyögünk Dogubeyazitba, ahol végre regenerálódhatunk az Ararát után. A késő délutáni órákban elindulunk a Tendürek vulkáni kúpja alá, ahol az utóvulkáni tevékenység hatására feltörő termálvizes források és gejzírek vizére épült archaikus fürdőben áztatjuk ki tagjainkat a csillagos ég alatt. (Menetidő: 5-6 óra, szintkülönbség: 2000 méter le.)

A délutánt és az estét Isztambulban töltjük, ahol ízelítőt kaphatunk a történelmi világváros kulturális emlékeiből. A délutáni és esti órákban gyorsan megnézzük Isztambul leghíresebb látnivalóit: a Sultanahmet-dzsámit (Kék-mecset) és az Aja-Szófiját, az egykori hippodrom a Theodossius-obeliszkkel, és a Yerebatan Saray-t (Elsüllyedt Palota), amely egy bizánci korból származó földalatti víztározó-ciszterna. A késő délutáni órákban gyorsan még lesz időnk egy gyors ajándék vásárlásra is az isztambuli Nagy-bazárban.

A kora reggeli órákban búcsút veszünk Törökországtól és hazarepülünk Budapestre, ahova a déli órákban érkezünk meg.

Akik a hosszabbítást választják, azokkal felfedezzük Isztambul belvárosát. Reggel újra Isztambul történelmi belvárosának centrumába, az egykori hippodromra megyünk. Útközben megnézzük az egykor bizánci templomból dzsámivá alakított Kücsük Aja Szófiját, majd a nagy Aja Szófijához megyünk. Most lesz időnk, így bemegyünk az Aja Szófijába, amelyet most részletesen is megnézhetünk. Innen  a szomszédba, az egykori szultáni palotába, a Topkapi Szerájba látogatunk, amely ma múzeum. A több udvarból, gyönyörű díszkertekből, számtalan szobából álló szultáni palota olyan, mintha az ezeregy éjszaka meséibe csöppentünk volna. Mire kigyönyörködtük magunkat a palotában, délután lesz. A délutáni órákban a Nuruosmaiye-dzsámi megtekintése után belevetjük magunkat a Nagy-bazár forgatagába. Az esti órákban keveredünk ki e forgatagból, hogy megpihenjünk a Beyazit-téren Corlulu Ali pasa é Sinan-pasa medreszék tövében. Az albán negyeden átvágva visszajutunk szállásunkra, az Aksaray városrészbe, amely egy tipikusan orosz negyed jó kis kávézókkal, teázókkal.