Túrabeszámoló:

Pár perccel a találkozó előtt csak néhányan ácsorogtunk a vágányok előtt. Aztán mintha varázsütésre történt volna, hirtelen megjelentek azok a túrázni vágyók, akik nem rémültek meg az előző napokban esett ónos eső és nagymennyiségű hó hallatán. Kellemes túralétszámú, (17 fő) változatos indíttatású, korú és kondíciójú csapattal indult el a vonat Szob irányába. Gyors átszállást követően megérkeztünk a Börzsöny lábához, Márianosztrára. Kellemesnek mondható, tiszta időben vágtunk neki a túrának. Márianosztra legfőbb nevezetessége (Magyarok Nagyasszonya templom) mellett elhaladva a Kopasz-hegyre kaptattunk fel. Útközben megcsodáltuk és megszenvedtük a hóval borított csendes tájat. Néhol combközépig merülve, de feljutottunk a tiszta idő miatt szép kilátással fogadó hegycsúcsra. Az első hosszabb pihenőt Nagyirtáspusztán tartottuk, ahol a kipirosodott arcok az elfogyasztott szendvicsek mennyisége már jelezte, érdemes volt eljönni otthonról. A Függő játszma című film ihletésére páran kipróbálták a drótkötélpályát is. A Nagyirtáspuszta és Kisinóc közötti szakasz sokak számára emlékezetes lehet: a szűz hó, a lábunk alatt fel-feltünedező patakmeder nyujtotta "élményt" és a már egyre növekvő forraltbor iránti igényt juttathatja eszünkbe. Kisinócon a túristaház szépsége és melegsége fogadott egy kis csalódást is nyújtva, a forraltbor elfogyott. Így nagy motíváltságot érzett a csapat Királyrét megközelítésére. Királyrétre érve 1 perces silentiumot tartva gyönyörködtünk a táj nyújtotta csendben és méltóságában. A településre beérve mindenki megkapta hőn áhított forralt bor adagját, majd kisvasúttal Kismarosra vettük utunkat. Gyors átszállás után pedig már Budapest felé döcögött velünk az új zónázó.
Örülök, hogy eljöttetek, további jó túrázást kívánok Nektek.
Üdvözlettel, a túravezetők:

Túrabeszámoló:

Reggeli -12 fokos hideg és a borult ég több jelentkezőt is visszariasztott, de így is 21 résztvevő jelent meg a reggeli órákban Eger belvárosában. A városból felkaptattunk az Almagyar-domb tetejére, és a szőlők közt sétáltunk át a Nyerges-hegy alá. A Nyerges sziklája alatt az időjárás is kegyeibe fogadott, és a lassan felszakadozó felhőzet alól kibukkant a Nap is, így már szikrázó napsütésben és gyönyörű kék ég alatt csodálhattuk meg a Mész-hegy sziklakúpjait. Megnéztünk több elhagyott sziklahelyiséget (helyi nevén bújót), és rákanyarodtunk a régi történelmi kereskedelmi út, a „Via ad Szomolya”  riolittufa-mélyútjára. A mélyútból kikapaszkodva a Király-rét felett a magyar szürke-marha gulya kissé szégyenlősnek mutatkozott – így nem mutatkozott – ezért „csak” a Bükk déli vonulatainak panorámájában gyönyörködhettünk. A déli órákban a téli nap ereje elég volt ahhoz, hogy a vékony hólepel lassan olvadozni is kezdjen, de szerencsére nem volt elég erős ahhoz, hogy sártengerré változzanak a dűlőutak. Így a fagyott kátyúkat követve értünk be Vásáros-hegy öreg, elhagyott cseresznyései közé – melyek remélhetőleg látnak még szebb napokat is. A cseresznyés alatt kezdődik a Szomolyai Kaptárkövek Természetvédelmi Terület, amely a Bükkalja legnagyobb kaptárkő-csoportját rejti. Miután körbejártuk a kaptárköveket, elindultunk toronyiránt Szomolya templomtornya felé. Itt egy rövid látogatást tettünk Szomolya kőbe vájt barlanglakásos tájházánál, majd megcéloztuk a nap hegy mélyén fekvő csúcspontját, Varga János pincészetét, ahol a gazda már kiváló boraival várt minket. Itt végre mindenki kifújhatta magát, és megkóstolhatta a vidék borait. Végül az Egerbe tartó buszt is sikerült mindenkinek elérni, bár volt, aki megkoronázva a napot, a pince és a buszmegálló között sprintelt egy kúpert - kezében egy-egy palack ajándék-borral.

Túravezető: Klein Dávid és Szabó László

Túrabeszámoló:

Az idei „beigliégető” túrát megelőző és az azt követő napon szikrázó napsütés volt, de aznapra szünetet tartott, az ég befelhősödött. Ennek ellenére negyvenöten jöttünk össze Pilisszentkereszten. Dobogókő irányában felfelé mászva azt tapasztaltuk, hogy a pár napja mindent beborító hónak nyoma sem maradt. Hamar felértünk a Zsivány-sziklákig, ahol az első pihenőt tartottuk, a Visegrádi-hegységet létrehozó vulkáni tevékenység itt látható impozáns emlékeit megtekintve. A közeli kilátópontról üdvözöltük a Pilis ránk várakozó, a környezetéből hétszáz méternyi magasságba emelkedő mészkőtömbjét, majd elindultunk felé. A kényelmes gyaloglás közben időnként a nap is megmutatta magát a vékony felhőrétegen át. Az ezeréves római útra térve hamarosan a Szoplák oldalában található víznyelőbarlang, az Ördög-lyuk mellett találtuk magunkat. Az itteni rövid megálló után hamarosan hosszabb megálló következett a Vaskapu-völgy bejáratánál lévő erdei pihenőhelyen. Evés és pihenés után következett a Vaskapu-völgy jól járható emelkedője, ami a Nagy-Bodzás csúcsának a közelébe vezetett minket, innen már jóformán csak szintben kellett haladni a mészkőtömb délnyugati pereme mentén a zöld jelzésű turistaúton. Útközben a sziklás kilátópontokon a Pilis többi része, a Budai-hegység, a Visegrádi-hegység, a Gerecse és Budapest ködbe vesző látványa tárult elénk. A szerpentinező úton hamar lejutottunk, vissza Pilisszentkeresztre, ahol elbúcsúztunk és ki-ki célba vette cukrászdát, az éttermet, a helyi kiskocsmát, vagy egyenesen az otthonát :) Összegezve egy jó karácsony utáni kirándulásba volt részünk a környék kevésbé ismert látnivalói célba vételével, kellemes távon jó túraidőben. Várjuk a folytatást 2010-ben!

Túravezetők: Kozma Attila és Kiss Tamás Benedek