Túraleírás: Van aki még nyáron sem tud lemondani a túrázásról: őt invitáljunk egy közel 20 kilométeres barangolásra a Vértes-hegység kevésbé ismert erdeiben. Ha van kedved a Várgesztes környéki vadregényes tájakon ódon várakat, és azok szép kilátásait megtekinteni ,és nem ijedsz meg az esetleges esőtől, napsütéstől (kaphatunk hideget-meleget), várunk Szárról Várgesztesre tartó, hazai tájakra kalauzoló, hétvégi túránkra. Szárról a piros jelzésen haladva kapaszkodunk fel Zuppa-tetőre, innen az előttünk álló Vértes vonulatait csodálhatjuk meg. Szárligetnél térünk rá az országos kéktúra útvonalára, amelyen egészen a nap végéig rójuk a kilométereket. Nyugatra fordulva Csákányosnál vágunk neki a Vértesnek, és érintve a mesés Mária-szakadékot a Vitányvár bevételét tűzzük ki célul. A kilátást megcsodálva délnek fordulunk: érintve a Mátyás-pihenőt és a Zsigmond-kő szikláit Várgesztesre tartunk. A túra végeztével gesztesi várba kapaszkodunk fel, ahol éhünket, szomjunkat csillapíthatjuk,  és megcsodálhatjuk az alattunk fekvő táj szépségét.

Túratáv: 19,5 kilométer,szintkülönbség: 350 méter

Felszerelés: Az ez évi tapasztalatok azt mutatják jobb, ha mindenre felkészülünk: esőre, ragyogó napsütésre, szélre, szárazságra. Érdemes a legkényelmesebb zoknit (ebből hozzunk tartalékot is) és túracipőt/bakancsot választanunk. Rétegesen érdemes öltözni, számítva arra, hogy a szükséges vízmennyiség, szendvics és csoki mellett nagy valószínűséggel felső ruházatunkat is a hátizsákunkban kell szállítanunk. Az esőkabátról és a kullancsok, szúnyogok elleni védekezésről se feledkezzünk meg.

Találkozás: 7 órakor a Déli-pályaudvaron a Győrbe tartó személyvonatnál. A vágány elején gyülekezünk, ide érdemes már a Szárig megváltott jeggyel érkezni. A hazaúton Tatabányára buszozunk fel, majd ott vonatra átszállva 17:35-re érünk fel Kelenföld érintésével a Déli-pályaudvarra.

Túravezető: Miklósi Mátyás

Amennyiben szeretnél résztvenni a túrán, kérünk jelentkezési szándékot a miklosi.matyas@eupolisz.hu email címen jelezd!

A Déli-pályaudvaron gyülekeztünk az „új piros" vonat előtt: a reggeli borús idő ellenére sokan vállalkoztak a vértesi barangolásra. Sokan, kik egy könnyed kirándulásra számítottak, megijedtek a túravezetők felkészültségét látva: kötél, rádióvevő, kamásli, valamint a Száron megfigyelt, Vértes fölött gyülekező sötét felhőtömeg emelte a hangulatot. A Gerecse kellemes, ligetes bemelegítő szakasza után vágtunk neki a Mária-szakadék mellett haladva a Vértesnek. A vihar és eső okozta nehézségek - a sár, utunkat keresztező kidőlt fák - nem okoztak problémát a csapatnak. A szakadékot elhagyva Vitányvár felé vettük az utunkat, ezen a szakaszon már csendesedett a csapat, kipirultak az arcok. Megérdemelt ebédünk mellé a vár ódon falai és kilátása adták a társaságot. A Mátyás-pihenő felé kisebb kitérőt kellett tennünk, ugyanis a turistaútvonalat egy vízfolyás vette birtokába. Ekkor már a nap is ragyogott, és érződött, hogy minden pihenő magába hordozza az elalvás veszélyét: a Mátyás-forrás mellől hamar tovább indultunk következő állomásunk felé. Miután bozótharcot vívtunk a sűrűn összenőtt aljnövényzettel Zsigmond-kőről csodálhattuk meg Várgesztest és a gesztesi várat.

A horgásztó és a gesztesi rendezett porták mellett elhaladva a váraljához értünk, itt volt, aki az árokban kígyót-békát összefogdosott. Sajnos a várban csak a kilátásban gyönyörködhettünk, mert a szakácsok a falurendezvényen teljesítettek szolgálatot. Rövid ismerkedő, képességfejlesztő játékkal töltöttük ki a busz indulásáig hátralévő időt. A túrát különböző képpen élték meg a túrázók és túravezetők: volt aki a lábát lejárta (leesett mindkét cipő talpa) és volt aki mutatván, hogy még rengeteg energiával rendelkezik kitépte a busz üléseit. Tatabányán rekordidőt futva pont elértük az „új pirost". Örülök, hogy velünk tartottatok, remélem jól éreztétek magatokat!