|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az elmélyült felkészüléshez
A Földgömb magazint ajánljuk. |
 |
EUPOLISZ a Facebookon
EUPOLISZ a Facebookon |
|
|
|
|
| |
| |
|
5895 m - Kilimandzsaro
5895 m - Kilimandzsaro |
|
|
Afrika csúcsától a fűszerek szigetéig
|
| „Régi vágyunk teljesült tanzániai túránk során, remek, jól szabott (hiszen jó Szabó szabta) program által. A bevezető Meru mászás induló napján annyi állatot láttunk testközelből, amennyit egykupacban elképzelni sem tudtunk addig. A táj naponkénti változása lenyűgöző volt, bár itt-ott inkább a menetelre kellett koncentrálnom. Az éjszakai csúcsmászás örök élmény marad. Külön köszönöm Mathewnak a segítségét, aki kíméletlenül cibált fel a magasságomat :))) meghaladó köveken a csúcs felé. Mindenkinek ajánlom a Meru programot, utána már igazán sokkal könnyebben ment a Kili megmászása. Kimondottan élvezetes és könnyed volt a napi 1000 méter szintkülönbség legyőzése, kimerülés, nehézlégzés, fejfájás nélkül. Szóval Meru nélkül ne induljatok neki a Nagy Hegynek!!! Az örök életre szóló élmények alapja természetesen a jó szervezés, a túravezető csoportösszetartó hatása, és a minden kényelmünket, kívánságunkat kielégítő személyzet. Mióta hazajöttünk a képnézegetésre érkező barátokat uborka levessel vendégeljük meg, már csak az étkezősátor és a dermesztő hideg hiányzik. Köszönöm az egész túrát nektek, valamint utastársaimnak a remek hangulatot, Ildinek a felejthetetlen közös sátrazást...” Judit (2010.július) |
|
| "Annyira tömény volt az egész program, hogy a feldolgozáshoz még mindig kell egy kis idő. Folyamatosan történt valami esemény, amit nem szabadott kihagyni. A túra előtt gondolkodtam, hogy bevállaljam-e a Meru mászást, de utólag örülök, hogy mellette döntöttem. Már a nemzeti park bejáratánál majmokkal, zsiráfokkal, zebrákkal és bivalyokkal találkozhattunk. Gyönyörű buja erdőkben kapaszkodtunk felfelé, szinte a hegy tetejéig találkozhattunk növényzettel. Nagyon sokat jelentett a ritkább levegő megszokásához a Meru és így a Kili mászását is egész biztosan könnyebbé tette és a csúcson, a Kibo-n euforikus állapotban fotózhattuk egymást. Le a kalappal a személyzet előtt, akik mindent megtettek a mi kényelmünkért. A whisky route valóban nagyon látványos, sokszínű. A szafarik is csodálatosak voltak, szinte minden állatfajtát sikerült lencsevégre kapni, még a nagymacskákat is. Az utolsó állomás Zanzibár, megkoronázta az expedíciót. Csodálatos, vakító fehér óceánparti homok, csobbanás, búvárkodás segítette a lazulást. Nagyon jól összeállított túra, igen jól éreztem magam. Köszönöm: Rezső" (2010.július) |
|
| „Régi vágyam volt feljutni „valami” magasabb hegyre, de nem szeretem a sziklamászást. Afrika teteje kiváló célkitűzésnek bizonyult, mivel egy átlag ember számára is teljesíthető, némi kondícionális felkészülés után. Hegyet mászni indultam, de sokkal több lett annál! Olyan hatással volt rám ez az afrikai túra, ami minden tekintetben változásokat hozott az életemben. A Mont Meru, azaz a Szocializmus csúcs beiktatása, a Kilimandzsáró sikeres megmászásához szerintem elengedhetetlen. Aklimatizációs túra, de szenzációs körülmények között! Már 1500 méteren zebrákkal, bivalyokkal, varacskos disznókkal találkoztunk, miközben túráztunk… majd 2000 méter környékén zsiráfokkal költöttük el az ebédünket. Éjszaka vadelefántok harsogásától zengett a környék. A meseerdők között makákó majmok kísértek bennünket. Kihagyhatatlan élmény, s szükséges előtúra! Mindezek után a Kilimandzsáró egy „nagyüzemi turizmus”, szintén érdekes és gyönyörű vegetációk között. Ha teheted próbáld meg! Akár csúcsmászások nélkül is életre szóló élmény! A túra méltó befejezése a szafari, majd az Indiai-ócean gyöngyszeme Zanzibár, smaragdzöld színű vízével, s fehér homokjával. Valóban fantasztikus út, életre szóló élményekkel!” Ildikó (2010.július) |
|
| „Ez a túra Tanzániában, azaz Afrikában volt. Minden jó volt úgy, ahogy. Aki turistagettóba akar menni, az menjen oda, akik ide jöttek, vélhetőleg nem a luxust és kényelmet keresték... Különösen jó volt a túramegbeszélés még decemberben, ahol is kissé beijedtem, amikor kiderült, hogy a korábban általam elért legnagyobb magasságként meghódított 10. emelet nem biztos, hogy elegendő előzmény egy ilyen túrához… De okos vagyok és akkor már két hónapja edzettem… A „mit hozzunk magunkkal” adatlap kiváló, elszúrtátok, hogy nem védettétek le! És még valami: ha nem lett volna a Meru mászás, akkor nem sikerült volna a Kili sem. Sőt, ha nem lett volna Sly, akkor nem sikerült volna a Meru sem. A két hegyi túra között kellett a másfél nap pihi – részben a medenceparton, ahol magyarul kellett leszúrnom az arrogáns fiatalokat, sikerrel – mert kivoltunk, mint az állat! :) Zanzibár mással szolgált, mint amire a többség számított, de ez csak annyiban az Eupolisz hibája, hogy nem igyekeztek rendbe rakni a szigeten mindazt, ami a britek távozása óta elromlott / elkopott.” Pozsi (2010.január) |
|
| "Nekem az út nagyon tetszett. Az egész 2 hét profin volt megszervezve. A hegymászás és a szafari alatt nem volt üresjárat, pihenni tényleg csak Zanzibáron lehetett. De ez így volt tökéletes. A hegymászás egy egész életre szóló élmény volt. Nehéz jelzőt találni, egyszerűen csodálatos volt. És a csúcsmászás leírhatatlan. A légszomj és a kínlodás ellenére felérni a csúcsra, pazar élmény. Örülök, hogy részese lehettem ennek az élménynek. Persze ehez kellet egy jó szervezés is, amibe én nem találtam hibát. Ezúton is köszönet érte. Lehet, hogy vannak olyanok, akik egy-két dolgot kritizálnak, de ha azt nézzük, hogy hol voltunk, milyen körülmények között, szerintem a maximumot hoztátok ki a lehetőségekből. Egész biztos, hogy túrázunk még együtt, már nézegetem a következő utat. Mégegyszer köszönet a jó szervezésért, az élményért, üdvözlettel: Tamás." (2010.január) |
|
| "Egy nagyon jól sikerült programon vettem részt. Az én megközelítésemben optimális volt az összeállítása. Szerencsés volt a Mt. Meru beválasztása (mert érdekes, szép és az akklimatizációt is támogatta), a szafarik sem tengtek túl, ugyanakkor látványosak voltak. Zanzibárból nekem a három éjszaka elég volt a délutáni elutazással. A Kilimanjaro kultikus értéke pedig meghatározó. Ennyi idő kellett a programra és elég is volt. Ezt az élményt komplexitásában igen nehéz lesz felülmúlni, félek, hogy ebben a kategóriában sem Kelet-Afrikában, sem máshol nem is lehet!" Dezső (2010.január) |
|
| "Belekóstoltunk Afrikába és ízlett. A fűszeres levegő, a meglepő alkudozások, amikor hatvanezerbe kerül a portéka, és végül veszünk kettőt harmincezerért, a nyaktörő fekvőrendőrök, az integető gyerekek. Túrázni úgy, hogy a gyermekkori kalandleírások nagyvadjai követik figyelemmel a csoportot és az eső óramű pontossággal érkezik meg délután. Összezsúfolódni az étkezősátorban a csontig hatoló hidegben, és örömmel enni a második tányér uborkalevest is. Kipakolni mindent a hátizsákból, mert minden gramm számítani fog a csúcstámadásnál, bebújni késő délután a hálózsákba, megpróbálni nyugodtnak maradni. Zárt alakzatban menetelni és bosszankodni az előttünk túl lassan haladó csoporttól, átélni az Everest-es filmekből ismert torlódást és eddig meg nem tapasztalt hideget, amikor vékony jég borítja az embert. Örömmámorban úszni a napfelkeltétől és fényképezni az ujjak keményre fagyásáig. Este pedig kimerülve heverni, még fel nem fogva az elmúlt 24 órát. Mindezek után pedig olyan meleg vízben úszni, hogy néha engednénk bele egy kis hideget, meglesve több tucat féle halat, több százas példányszámban, gömbhalat ingerelni, hátha felfújja magát. Órákat várni egy tál ételre: hakuna matata! És gyönyörű volt a Meru is, talán még szebb is, mint a Kilimanjaro, a csúcsnapja is jobban megviselt. Mentálisan nehéz volt órákon át bukdácsolni a sziklán és nem emelkedni szintben egy métert sem, de hát ezért jöttem. A Machame-út naponta változó éghajlati öve, az egyedülálló növényzet, a hollók és az éjszakai csúcstámadás mind életre szóló élmények. Szívesen töltöttem volna fenn több időt, de igaza volt a túravezetőnek, amikor elindította a levonulást, valóban nem volt túl meleg a csúcson." Kristóf (2009.január) |
|
"Az út gyönyörű volt. Eleve sokat vártam, és még az elvárásaimnál is szebb élményeket kaptam.
Nehéz egyetlen csúcsélményt választani, a legszebbek a Meru nemzeti parkhoz tartozó lejtői és az Uhuru. Egyébként az Uhururól is jobb lett volna kényelmesebb tempóban lejönni, mert nagyon szépek voltak a gleccserek a hajnali napsütésben (egyébként nem is nagyon hagytam magam siettetni, igencsak igénybevettem szegény Onesmo türelmét). Külön kiemelt dicséretet érdemelnek mindkét hegyen a fekete kísérők, segítők, a teljes személyzet, és mindkét hegyen nagyon jó volt az ellátás, beleértve az uborka levest is. Zanzibár is csodálatos, és „Babu”-ék minden tőlük telhetőt megtettek, sok értékes, hasznos tájékoztatást adtak. Nagyon jó volt a fűszer ismertető kirándulás." Lajos |
|
| "Szerintem ezt a túrát nem lehet „csak úgy” értékelni… Az olyan jelzők, mint pl. a „fantasztikus” nem igaz, mivel ezzel a jelzővel csak kisebbíteném az értékét. Több, mint egy hete hazaértem és teljesen a hatása alatt vagyok, ez egy örökre emlékezetes élmény marad! Mondható egyrészt a szélsőségek túrájának is, mivel a Kilimandzsáró tetején érzett erős mínuszok és a zanzibári trópusi idő között volt egy kis eltérés ( 40 fok különbség) J. A Kili mászás hihetetlen milyen csodálatos volt: a napról napra változó terep, a helybeliek segítőkészsége, az esőerdő élővilága…és természetesen az Uhuru-Peak, amelyen állni „eszméletlen” érzés volt: látni és érezni, hogy napfelkeltekor Afrika legmagasabb pontján állunk, egyik oldalon „felfoghatatlan” gleccserek, a másikon a Kili krátere...leírhatatlan. A sikeres mászás tudatában érkeztünk a Manyara-tóhoz és a Ngorongoro-kráterbe. A csúcshódítás mellett ez volt a másik leírhatatlan élmény: dzsipjeinkből figyelhettük a szabadon élő állatok világát, találkozhattunk zebrákkal, elefántokkal, zsiráfokkal és az „étkezés” után sziesztázó oroszlánokkal. A túra végpontja a zanzibári aktív pihenés időszaka volt. Itt ismerkedtem meg a snorkelezéssel is, ahol sajnálom, hogy nem volt víz alatti fényképezőgépem. A lent tapasztalt élővilág színessége bámulatos: az apró színes halaktól az óriási korallokig mindent láthattunk. De Zanzibárról ezután számomra az alábbi szavak fognak eszembe jutni: napsütés, fehér homok, türkizkék óceán, hideg koktélok, hakuna matata… És a teljes túráról? Hm…kimondhatatlan… :) Köszönöm, hogy részese lehettem ennek az élménynek!" István |
|
|
|
|
| |
|
|
