2706 m - Monte Cinto csúcsmászás - Korzika GR20

Repülővel 18 óra után érkezünk meg Korzikára. A csomagok felvétele után a Calvi közeli kempingbe utazunk. Közben lehetőség nyílik gázpalackokat (repülőgépen nem szállítható!) és élelmiszert beszerezni. Este ismerkedési és felkészülési estet tartunk a kempingben.

Reggel busszal utazunk Calenzana-ba, innen indul a GR 20-as túra. A jelzés a falu központjából kis utcákon keresztül felkanyarog a széléig. Innen az ösvény páfrányokkal szegélyezve kúszik fel a hegyoldalon, ahonnan szép kilátás nyílik mögöttünk Calanzana és Moncale hegyi falvaira. Feljebb Calvi és a tenger kerül a látótérbe. Később keresztezzük a Mare e Monti Nord útvonalát is, és napos, meleg poros ösvényen mászunk fel a macchiában a Col de Saltu -ig (1250 méter). Innen a gerinc északkeleti oldalán visz tovább utunk. Az ösvény sok helyen meredek, és lehetőség lesz ráhangolódni a következő napok sziklamászós szakaszaira is. Jó pihenőt ígér a Col de Bassiguellu (1486 méter) fenyőfákkal tarkított árnyas, füves mezeje. Innen az út inkább sziklás és kietlen szakaszon halad, de nincs nagy szintemelkedés. Egy völgyön keresztül látótávolságba kerül a menedékház, és ettől a ponttól úgy tűnik, mintha soha nem érnénk a házhoz. Egy utolsó rövid emelkedő zárja a napot, megérkezünk a Refuge d'Ortu di u Piobbu-hoz.

Túratáv: 10 kilométer, idő: 7-8 óra, legmagasabb pont: 1570 méter, szintkülönbség: 1300 méter fel, 50 méter le.

A menedékháztól kora reggel indulva enyhén emelkedünk fenyőfák között az 1630 méter magas gerincre, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a környékre. Némi pihenés után leereszkedünk a völgybe, és elindulunk a túloldali magasabb gerinc irányába. Az ösvény gyorsan emelkedik, elhalad a Bergerie de Mandriaccia (1500 méter) és a Mandriaccia patak mellett. Félúton az emelkedőn van egy forrás, ami általában iható, ez az egyetlen egész nap. Végezetül kb. 3 órára az indulástól eljutunk a Col de Piccaia-hoz (1950 méter). Kevés az árnyék ezen a szakaszon, ami különösen keménnyé teszi a mászást hőségben. A tetőn a látvány megváltozik, a túloldalt csupasz sziklák, gerincek, csúcsok, szakadékok jellemzik a tájat. Az út követi a gerinc vonalát, majd beereszkedik a Col d'Avartoli-hoz (1898 méter). Innen több völgyet és gerincet érintve jutunk a Col de Carrozzu-hoz (1868 méter). Innen az ösvény elkezd ereszkedni a menedékház irányába. Eleinte csúszós, törmelékes az ösvény, de megéri hátranézni, hol jártunk eddig, a látvány fantasztikus. A lejtő végén fák adnak egy kis árnyékot, és a menedékház előtt nem sokkal az út egy kis patakot keresztez.

Túratáv: 8 kilométer, idő: 6,5-7 óra, legmagasabb pont: 2020 méter, szintkülönbség: 700 méter fel, 917 méter le.

A menedékháztól sziklás, kanyargós ösvény visz egy erdőn keresztül a gerinc felé, majd beereszkedik a Spasimata folyóhoz (1220 méter). A folyón egy függőhídon keresztül kelünk át, amit tériszonyosok kevéssé kedvelnek. Innen az út a folyó mentén halad, hosszú, meredek sziklatáblákat keresztezve. Néhol műanyaggal bevont sodronykötél segít a biztonságos haladásban. Ezek a sziklás szakaszok veszélyesen csúszósak lehetnek, főleg esős időszakban. Elhagyva a folyót és csábító sziklamedencéit, az ösvény újra nekiindul egy hosszú sziklás emelkedőnek, és mintegy 3,5 óra hosszan emelkedik a Muvrella tó-ig (1860 méter). Ahogy közeledünk a tóhoz, mögöttünk még mindig látható Calvi az északi parton. A tó vize nem iható. Túl a tavon csak egy rövid, küzdelmes mászás van hátra a következő késélességű gerincig. Egy rövid ereszkedő után a másik oldalt az út újra emelkedik a Muvrella csúcs körül a Col de Stagni-ig (2010 méter). A nyeregből az út a d'Altore menedékházhoz vezetett valaha, de a ház leégett a 80-as években. Mi nem erre vesszük az irányt, meredek hegyoldalon beereszkedünk az Asco völgybe a síközponthoz.

Táv: 6 kilométer, idő: 6 óra, legmagasabb pont: 2010 méter, szintkülönbség: 800 méter fel, 600 méter le.

Ezen a napon kerül sor Korzika legmagasabb csúcsának, a korzikai hegyek Királyának is nevezett  Monte Cinto meghódítására. Az Asco-völgyből, az 1422 méteres magasságban fekvő menedékháztől elindulva ösvényünk kezdetben a völgy alján kanyargó patakot követi. A patakon átkelve meredekebbé válik az út, a jelzések eltünedeznek. Hosszú meredek törmelékes lejtő küzdelmei várnak ránk ,néhol sziklás betétekkel. Egy kis katlanba felérve felbukkan előttünk az Ezüst-tó kristálytiszta vize. Tovább mászunk felfelé, amíg elérjük a gerincet. Közben többször is felbukkan előttünk a csúcs, de még kis időbe telik, amíg elérjük. A 2706 méter magas csúcson egy 2 fadarabból összeállított kereszt vár, és szép időben az egész sziget látványa. Visszafelé ugyanazon az úton ereszkedünk, ahol jöttünk.

Túratáv: 8 kilométer, menetidő: 5-6 óra felfele, 3-4 óra lefele, szintkülönbség: 1284 méter fel, le.

A menedékháztól az út a sípálya északi oldalán indul felfele, majd a fák között elhagyja a sípályát és keresztezi a látványos moréna lejtőket. Szép a kilátás a Cintora. Kb. 2 óra eléri a régi menedékház romjait 2000 méteren. A táborozóhely közelében levő kis tó oldalától 45 perces emelkedő visz fel a Col Perdura (2183 méter). A hágóból a Cirque de la Solitude függővölgye mély katlanként tátong előttünk. Utunk egyik legnehezebb szakaszához érkeztünk. A legtöbb túrázónak ez a GR20 csúcspontja. Be kell ereszkedni a függővölgybe, majd felmászni a túloldalt. Egyszerűnek hangzik, de nagyon kitett a szakasz, több helyen szükség van drótköteles segítségre. 200 métert ereszkedünk a törmelékes völgyaljig, miközben sokszor csak nehezen követhető a csapás. Nagyon jó koordinációs készséget, és szédülésmentességet követel a lejutás, mindezt persze egy nagy hátizsákkal a vállunkon. A tavaszi időszakban hóval is találkozunk, ez külön nehezíti a helyzetet, szükséges lehet egy macski, vagy hágóvas használata a biztonságos mászáshoz. Felfele eleinte kőtáblákat keresztez az út, ide sodronykötelek vannak beépítve. Később meredek, köves, omladékos emelkedő következik, mielőtt az ösvény egy vízmosásba fut bele, ami kivezet a hágóba (Col de Minuta 2218 méter), ez a második legmagasabb pontja a GR20-nak. Innen hol nagy sziklalapokon, hol törmelékes ösvényen ereszkedünk két órán keresztül a Bergeries de Ballones-ig.

Táv: 8 kilométer, idő: 7 óra, legmagasabb pont: 2218 méter, szintkülönbség: 1100 méter fel, 1100 méter le.

Az ösvény a pásztorszállás után egy könnyed, hullámzó emelkedővel indul tovább a fenyőerdőben.  Az út nyugatnak fordul a Paglia Orba északi lejtője körül, majd felbukkan az erdőből, innen meredek és sziklás meredély vezet a Col de Fogghiale-hoz 1962 méterre. A nyereg túloldalán széles völgy nyílik dél fele, de az út nyugatnak indul. Keresztezi a Paglia Orba lejtőit, és enyhén emelkedik, amíg el nem éri a Ciottulu di i Mori menedékházat. Emellett emelkedik a Paglia Orba (2525 méter), a harmadik legmagasabb csúcs Korzikán. Kb. 3,5 óra kemény sziklamászás feljutni a tetejére. A mi utunk a Golo völgy nyugati lejtői fele folytatódik, a túraútvonal 1907 méterig enyhén lejt, mielőtt meredeken levisz az 1700 méteren fekvő folyóhoz. A Bergeries de Tula romjai alatt éri el a völgyet. Innen az utunk a Golo sziklás és látványos szurdokában vezet tiszta vizű kis medencék sorozata mellett, itt sok a kiránduló, mert könnyen elérhető a közeli főútról. Évszázadokig a pásztorok ezt az ösvényt arra használták, hogy a nyári legelőkre hajtsák fel az állataikat. A völgy beszűkül mielőtt eléri a Cascades de Radule-t és a Bergeries de Radule-t. A pásztorszállásoktól egy óra alatt elérjük Castel di Verghio-t, ami síközpontként működik a téli időszakban, ez az első komolyabb vásárlási lehetőség utunk folyamán, de itt is inkább csak alapélelmiszerek beszerzésére van lehetőség. Áram van, lehet akkumulátorokat tölteni.

Táv: 13 kilométer, idő: 7 óra (plusz a vásárlásra fordított idő), legmagasabb pont: 2000 méter, szintkülönbség: 600 méter fel, 600 méter le.

Miután keresztezi a GR20 a főutat, enyhén megindul lefelé fenyő és bükk erdőben, mielőtt élesen nyugatra fordul és a Col de St-Pierre-en lévő kegyhelyig felkúszik. Az út tovább emelkedik, követve az ősi öszvércsapás lerakott nagy köveit, végül eléri a Col de Reta-t (1883 méter), majd leereszkedik a Nino tóhoz (1760 méter). A tó körüli füves pozzikon általában ménesek és marhacsordák legelésznek. Egy kis forrás is található a tó melletti kápolnánál. Az út kelet felé visz a Tavignano patak mellett réteket szel át és elhalad elhagyatott szállások mellett, majd kis bükkligeteket keresztezve megérkezik a Bergeries de Vaccaghiához (1621 méter). A Manganu menedékház innen már látható a távolban. Egy órás gyaloglással meg is érkezünk táborhelyünkhöz.

Táv: 14 kilométer, menetidő: 5 ½ óra, legmagasabb pont: 1883 méter, szintkülönbség: 500 méter fel, 300 méter le

A menedékháztól, miután átkeltünk a hídon, a GR20 elkezd emelkedni, hol kevésbé, hol meredekebben a Breche de Capitellu-ig (2225 méter). Itt érjük el a GR20 legmagasabb pontját. A kilátás elképesztő a Capitellu (1930 méter) és a Melu (1711 méter) tó irányába. Igazi magashegyi környezetben haladunk. Itt is előfordulnak hófoltok, és a sziklás szakaszokon nagyon kel ügyelni a biztonságos mozgásra. Az út elkanyarodik délkelet felé és követi a főgerincet magasan a tavak fölött. Messze alattunk láthatóak a főúton az autók. Sok egy napos kiránduló jön fel a tavakat megnézni innen. A másik irányba délnyugat fele tisztán látható Guagno faluja. Az ösvény északkeleti irányba kanyarodik a Melu tó fölött a Col Rinosa fele (2150 méter). Innen szintben, majd folyamatosan lefele halad a Piatra Piana menedékház (1842 méter) irányába. A GR20 a menedékháztól majdnem azonnal elkezd lejteni a Manganellu völgyében, és hamar eléri a Bergeries de Gialgu pásztorszállásokat 1609 méteren. Egy régi öszvércsapás mentén haladunk gyakran sűrű erdőkön keresztül a Bergeries de Tolla-hoz (1011 méter), ahol a szállásunk lesz.

Táv: 16 kilométer, idő: 9 óra, legmagasabb pont: 2225 méter, szintkülönbség: 850 méter fel, 1400 méter le.

A pásztorszállás alatt a híd keresztezi a Manganelu patakot, innen a GR20-ról lekanyarodva Canaglia és Tattone falvakhoz lehet legyalogolni. A GR20-on maradva a folyótól felfelé rövidesen elérjük a Goltacchia patakot, ami a Manganelluba ömlik. Nem kelünk át a hídon, hanem folytatjuk az utat felfele a Goltacchia mentén. Végül az út keresztezi a patakot és északi irányba kanyarodik, rövidesen eléri a bokros Bergeries de l'Ondát a menedékház füves kempingje mellett. Az út tovább fut észak fele, követve a gerincen húzódó alternatív utat a Piatra Piana menedékház felé, de hamar visszakanyarodik dél fele A Crete de Muratellu fele (2020 méter). A hágó sivár és szeles, tőlünk balra fekszik a Monte d'Oro, Korzika 5. legmagasabb csúcsa. A hágóból lefele vezető út első szakasza sziklás, az Agnone völgy felső részéig, aztán amint az út 1600 méter alá süllyed, az ösvény lankásabbá válik és a környék is zöldebb lesz. 1500 méteren elhaladunk egy elhagyott menedékház romjai mellett. A völgy alján futó patak sok kis vízeséssel bukik alá, amíg elérkezik a leghíresebbhez, a Cascades de Anglais-hoz. Az út fenyőerdőben halad tovább, sok kirándulóval lehet itt találkozni. A civilizáció közelségét egy snack bár és az Agnone folyó fölötti híd jelzik, és innen Vizzavonáig autók számára is járható út visz. Számtalan híd és kanyar után -egy véget nem érő túrának tűnhet- egészen hirtelen érünk Vizzavonába. Sátrazási lehetőség a vasútállomás mellett van. Az állomásépületben van bolt, és meleg vizes zuhanyt is lehet venni egy kis plusz pénzért.

Táv: 15 kilométer, idő: 8 óra, legmagasabb pont: 2159 méter, szintkülönbség: 1200 méter fel, 1300 méter le.

A mai nap könnyebb lesz mint az előzőek. Vizzavonát elhagyva egy földutat fogunk követni, ami enyhén emelkedik a fák között. Majdnem fa magasságú magyalbokrok közt vezet az út. Visszafele megpillanthatjuk Vizzavona erdőit, a Monte d'Oro-t, és még hallani lehet a Cascades d'Anglais morajlását. Az ösvény elhagyja a földutat és kanyargósan emelkedik a magasfeszültségű vezetékek mentén. Kellemes, bükkfák árnyékolta szakasz következik. Az ösvény ismét meredekre fordul, és a dús aljnövényzetből csupasz, szinte holdbéli tájra érkezik, ahonnan látszik előttünk a Col de Palmente (1647 méter). Néhány óra múlva a Bergeries de Scarpaccedie-hez érkezünk, ami fejlettségével nagy meglepetés. Jó ötlet pihenni egyet a kellemes környezetben, mert a következő emelkedő 150 métert gyűr le, így a következő 20 perc igen kimerítő lesz. A végén a díj a Monte Renoso 2352 méteres csúcs csodás látványa. Innen az út az aszfaltot követi fölfele a Bergeries de Capanelléhez.

Táv: 13,5 kilométer, idő: 5,5 óra, legmagasabb pont: 1647 méter, szintkülönbség: 900 méter fel, 200 méter le.

Újabb könnyű napra ébredünk. Az út a sílift lábainál indul fölfelé, majd gyorsan betér egy bükkerdőbe. 40 perc múlva eléri a Bergeries de Traggette-t (1520 méter), majd a D169-es utat (1344 méter). 50 méterrel odébb tábla mutat irányt a Col de Verde felé, innen ismét felfele fordulunk. Rálátunk a Fiumorbu régióra és a Kyrie Eleison hegyláncra, mielőtt az ösvény eltűnik a bükk és fenyő ligetek közt. Kellemesen emelkedünk, amíg elérjük a Gialgone platót (1591 méter), innen szép kilátás nyílik a Col de Verde fölötti gerincekre. Szemben velünk emelkedik a Monte Grosso (1895 méter). A GR20 a Col de Verde felé fordul és meredeken lejteni kezd. Fél óra múlva kis fahíd visz át a Marmano patakon ami a Fiumorbu-ba ömlik később. Egy külön jelzés vezet egy hatalmasra nőtt erdei fenyőhöz: 53 méter magas. Az ösvény lazán ereszkedik az alacsony növésű bükkök között, majd fenyőerdőbe érkezik. 20 perc múlva nagy ligetes területre ér az út. Innen jobbra lehet lemenni Palneca falujába, balra pedig 300 méter a Col de Verde-hez, a táborhelyünkre.

Táv: 11,5 kilométer, idő: 5 óra, legmagasabb pont: 1591 méter, szintkülönbség: 300 mméter fel, 400 méter le.

A pihentető nap után újabb kihívások következnek. A főutat keresztezve az út egy fenyőerdőben halad kellemesen, 10 perc múlva azonban balra fordul és meredeken nekivág a hegynek. 20 perc kitartó erőfeszítés után egy közepes platóra érkezik, ez az első szakasz vége. Innen ha letekintesz a völgybe, látszik Palneca faluja. Egy kis patak jelzi a második szakasz kezdetét, rövid ideig még élvezheted a bükkök árnyékát. Nemsokára már látszik hova tartasz, de még hosszú kemény mászás következik a köves, napos ösvényen a Col d' Oru-ig (1840 méter). Ha körbefordulsz látod a Monte Ritondo, Monte 'd Oro és Monte Renoso láncait a távolban. Kellemes 15 perc séta után érünk a jó fekvésű Refuge de Pratihoz (1820 méter), amit újjáépítették egy 1997-es villámcsapás után. Innen a GR20 jobbra fordul, és a gerincen halad tovább. Hosszas mászás következik a meredek, sziklás emelkedőkön, ami kissé térdremegtető lehet azoknak akik, nem szeretik a magasságot. Ez a szakas rossz időben veszélyes is lehet. Az ösvény a gerincen halad, több hágót érintve, majd felmászunk a Monte Formicula-ra (1981 méter), ez a nap legmagasabb pontja. A Monte Formicula után néhány órával elérjük a Refuge d' Usciolu-t egy hosszú lejtmenet után. Ezen az éjszakán itt lesz a táborhelyünk.

Táv: 14 kilométer, idő: 7,5-8 óra, legmagasabb pont: 1981 méter, szintkülönbség: 1150 méter fel, 750 méter le.

Egy rövid, meredek kaptató a menedékháztól visszavisz a gerincre. Innen 2 óra gyaloglás következik a meredek, kitett gerincszakaszon, közben látszik előttünk a Monte Incudine. A magasságunk 1800 méter körül ingadozik, de a kis fel-le mászások keménnyé teszik a szakaszt. Néha kést formázó gránittömbök közt kell keresztül préselni magunkat. Nincs árnyék, és a változatos terepen a jelzést sem könnyű követni. Habár a kilátás elképesztő nyugatra a Taravo völgyre, keletre az alföldre, és délre a Monte Incudine-ra előttünk. Végül az ösvény áthalad egy jellegzetes U alakú hasadékon, és bükkligeteken keresztül leereszkedik a gerinc nyugati oldalán. Ismét felbukkan a növényzet. Nagy tisztásra érkezünk, ideális piknikezőhely. Körülöttünk kis patakok csörgedeznek, viharokban kidőlt fák törzsei hevernek, mellettük tekintélyes bükkfák adnak árnyékot. Van egy jelzett forrás is. A Monte Incudine egyre közelebbinek tűnik. A GR20 egy kis fahídon keresztezi a Casamintellu patakot és újra emelkedni kezd a Monte Incudine felé. Mászás közben eltűnnek a bükkfák, és a táj kopárabbá válik. Fél óra alatt elérjük a villámcsapás által lerombolt Refuge de Pedinieddit, itt van vízvételi lehetőség, és sátrazni is lehet. A plató után a mászás folytatódik, gyakran nagyméretű törmeléken. A csúcson nem szokatlan, hogy még júniusban is vannak firnfoltok. Egy negyed órányi könnyű séta után a gerincen meredeken kezdünk ereszkedni a völgybe, 500 méterrel alattunk van a menedékház. A szerpentinező ösvényen 1,5 óra alatt elérjük a házat.

Táv: 14,5 kilométer, idő: 7,5 óra, legmagasabb pont: 2134 méter, szintkülönbség: 850 méter fel, 1050 méter le.

A menedékháztól az Asinao völgyébe ereszkedik az út. Az Asinao folyó túloldalán az ösvény gyengén emelkedik és a hegyoldalban fut hosszan kb. 1300 méter magasságban. Változatos növényzettel találkozhatunk útközben. A völgy túloldala túlnyomóan sziklás, míg ahol haladunk jóval zöldebb. Sok kis patakot keresztez az ösvény. 1, 5 óra után elágazáshoz érünk, egyenesen halad tovább a GR20, míg balra tér az alternatív hegyi út, amit sárgával jeleznek. A hegyi út sokkal keményebb, és több ügyességet igényel, mint a normál út. Sokat kell használni a kezet is, és elengedhetetlen a szédülésmentesség, de kétségtelenül ez a RG20 egyik legizgalmasabb szakasza. A normál út a hegyoldalban tart dél felé vízmosásokon keresztül, majd a gyakorló sziklamászófalaktól felkúszik a Bavella hágóba. A hágó a civilizáció kis oázisa. Találunk boltot és kis éttermeket is, amelyek elérhetőbb árúak mint a menedékházak. Innen tovább 2,5 óra út vár még ránk. Egy kellemes, szintben haladó erdei úton haladunk, amíg út lejteni kezd egy patak irányába, majd átvezet a Volpajola patakon átívelő hídon. A túloldalon hegyek láncolata látszik. A patakot elhagyva közel egy óra mászás következik, 200 méter szintet kell legyőzni, hogy felérjünk a Col de Foce Finosa-hoz. Ide felérve feledteti a fáradtságot a kilátás. Szemben a tenger csillog, mögöttünk a Bavella sziklatömbje. Innen egy órát ereszkedik az ösvény, amíg eléri a Refuge de Palirit (1055 méter).

Táv: 13 kilométer, idő: 6,5 óra, legmagasabb pont: 1662 méter, szintkülönbség: 500 méter fel, 900 méter le.

A menedékháztól indulva az ösvény röviden ereszkedik egy csodás erdőben, majd gerinceken tart délkelet felé, többnyire árnyék nélkül. Itt már feltűnő a növényzet változása. A hegyekre jellemző társulások helyét átveszi a macchia. Gyorsan elérjük a Foce di u Bracchiu-t 917méteren, ahonnan a GR20 teljesen délre fordul, és felmászik az 1065 méter magas Col de Sordura. Ez körülbelül fél óra nehéz mászással érhető el. A hágó után kiterjedt gránitlapokon kell leereszkedni, ezek jól tapadnak, de nedves időben természetes csúszdaként is működhetnek. Innen homokos ösvény vezet fenyőerdőkön keresztül. Nemsokára nagy gránit sziklák bukkannak fel, amelyek eróziós formáikkal ámulatba ejtenek. Nemsokára az ösvény lejteni kezd, a felszín barátságosabbá válik, és a nap vége is közeledni látszik. A Bergeries de Capellu-hoz érve egy forrást találunk 300 méterre az ösvénytől. A háztól az ösvény folyamatosan ereszkedik a Punta Pinzuta patak felé, aminek már messziről hallani a hangját, de a növényzet sokáig elrejti. A patakot elérve egy darabig követjük, majd vissza mászunk egy nagy hátra. Innen a macchiában gyalogolunk a hegyoldalban kígyózó ösvényen, amíg elérjük a Col d'Usciolu-t, ahol a hágó túloldalán már feltűnik Conca, az útcélunk. Fél óra múlva a falu szélén álló mohos medencében moshatjuk le magunkról az út porát, és elégedetten hátradőlhetünk – igen, megcsináltuk!

Táv: 12 kilométer, idő: 5 óra, legmagasabb pont: 1055 méter, szintkülönbség: 150 méter fel, 900 méter le.