Korzika - GR20

A GR20 megad mindent, amit a természetbe visszavágyódó ember kívánni tud. Kéklő tenger és ég közt félúton, a hegyek éles gerinceit járva ízelítőt kapunk a természet elképesztő változatosságából. A sziget illatos levegője körülvesz, magába zár, és többé nem ereszt. Gondolataid minduntalan visszatérnek majd a Szigetre, ami megkínzott, a végletekig elfárasztott, közben csodás élményekkel gazdagított. Felidézheted a macchia fűszeres, forró leheletét, a laricciók kellemes árnyas ölét, a patakok kedves, hívogató medencéit, a sziklák pazar formavilágát és végül az éjszakánként rád boruló csillagtakarót. Közben kiszabadulsz a civilizációból, magadra utalva, saját erőből járod végig az utad... Calenzana-tól a Vizzavona-hágóig 8 nap alatt a híres-hírhedt GR20 túraútvonal északai és középső, általunk leglátványosabbnak tartott szakaszokat járjuk végig. S akinek tetszett, jövőre következhet a második fejezet...

Találkozás Budapesten 13 órakor, a XI ker. Pázmány Péter sétány és a Magyar Tudósok krt. sarkán levő parkolónál (az ELTE új épületei mellett, a Petőfi-hídtól 5 percre az A38 hajóval szemben). Indulás 13.30-kor. Egész napos utazás Olaszország irányába, rövid pihenőkkel. Éjszaka az autóbuszon.

Reggel a Desert des Agriates kopár, csupán macchiával borított sziklasivatagán átkelve  indulunk a  kalandtúrás csapattal Calvi irányába. Útközben azonban kiérőt teszünk Calenzana apró falujába, itt elbúcsúzunk a többiektől, s nekivágunk az igazi Célnak: indul a GR 20-as túra. A jelzés a falu központjából kis utcákon keresztül felkanyarog a széléig. Innen az ösvény páfrányokkal szegélyezve kúszik fel a hegyoldalon, ahonnan szép kilátás nyílik mögöttünk Calanzana és Moncale hegyi falvaira. Feljebb Calvi és a tenger kerül a látótérbe. Később keresztezzük a Mare e Monti Nord útvonalát is, és napos, meleg poros ösvényen mászunk fel a macchiában a Col de Saltu -ig (1250 méter). Innen a gerinc északkeleti oldalán visz tovább utunk. Az ösvény sok helyen meredek, és lehetőség lesz ráhangolódni a következő napok sziklamászós szakaszaira is. Jó pihenőt ígér a Col de Bassiguellu (1486 méter) fenyőfákkal tarkított árnyas, füves mezeje. Innen az út inkább sziklás és kietlen szakaszon halad, de nincs nagy szintemelkedés. Egy völgyön keresztül látótávolságba kerül a menedékház, és ettől a ponttól úgy tűnik, mintha soha nem érnénk a házhoz. Egy utolsó rövid emelkedő zárja a napot, megérkezünk a Refuge d'Ortu di u Piobbu-hoz.

Túratáv: 10 kilométer, idő: 7-8 óra, legmagasabb pont: 1570 méter, szintkülönbség: 1300 méter fel, 50 méter le.

A menedékháztól kora reggel indulva enyhén emelkedünk fenyőfák között az 1630 méter magas gerincre, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a környékre. Némi pihenés után leereszkedünk a völgybe, és elindulunk a túloldali magasabb gerinc irányába. Az ösvény gyorsan emelkedik, elhalad a Bergerie de Mandriaccia (1500 méter) és a Mandriaccia patak mellett. Félúton az emelkedőn van egy forrás, ami általában iható, ez az egyetlen egész nap. Végezetül kb. 3 órára az indulástól eljutunk a Col de Piccaia-hoz (1950 méter). Kevés az árnyék ezen a szakaszon, ami különösen keménnyé teszi a mászást hőségben. A tetőn a látvány megváltozik, a túloldalt csupasz sziklák, gerincek, csúcsok, szakadékok jellemzik a tájat. Az út követi a gerinc vonalát, majd beereszkedik a Col d'Avartoli-hoz (1898 méter). Innen több völgyet és gerincet érintve jutunk a Col de Carrozzu-hoz (1868 méter). Innen az ösvény elkezd ereszkedni a menedékház irányába. Eleinte csúszós, törmelékes az ösvény, de megéri hátranézni, hol jártunk eddig, a látvány fantasztikus. A lejtő végén fák adnak egy kis árnyékot, és a menedékház előtt nem sokkal az út egy kis patakot keresztez.

Túratáv: 8 kilométer, idő: 6,5-7 óra, legmagasabb pont: 2020 méter, szintkülönbség: 700 méter fel, 917 méter le.

A menedékháztól sziklás, kanyargós ösvény visz egy erdőn keresztül a gerinc felé, majd beereszkedik a Spasimata folyóhoz (1220 méter). A folyón egy függőhídon keresztül kelünk át, amit tériszonyosok kevéssé kedvelnek. Innen az út a folyó mentén halad, hosszú, meredek sziklatáblákat keresztezve. Néhol műanyaggal bevont sodronykötél segít a biztonságos haladásban. Ezek a sziklás szakaszok veszélyesen csúszósak lehetnek, főleg esős időszakban. Elhagyva a folyót és csábító sziklamedencéit, az ösvény újra nekiindul egy hosszú sziklás emelkedőnek, és mintegy 3,5 óra hosszan emelkedik a Muvrella tó-ig (1860 méter). Ahogy közeledünk a tóhoz, mögöttünk még mindig látható Calvi az északi parton. A tó vize nem iható. Túl a tavon csak egy rövid, küzdelmes mászás van hátra a következő késélességű gerincig. Egy rövid ereszkedő után a másik oldalt az út újra emelkedik a Muvrella csúcs körül a Col de Stagni-ig (2010 méter). A nyeregből az út a d'Altore menedékházhoz vezetett valaha, de a ház leégett a 80-as években. Mi nem erre vesszük az irányt, a meredek hegyoldalon beereszkedünk az Asco völgybe, a síközponthoz.

Táv: 6 km, idő: 6 óra, legmagasabb pont: 2010 m, szintkülönbség: 800 m fel, 600 m le

A menedékháztól az út a sípálya északi oldalán indul felfele, majd a fák között elhagyja a sípályát, és keresztezi a látványos moréna lejtőket. Szép a kilátás a Cintora. Kb. 2 óra alatt érjük el a régi menedékház romjait 2000 méteren.  2 óra eléri a régi menedékház romjait 2000 méteren. A táborozóhely közelében levő kis tó oldalától 45 perces emelkedő visz fel a Col Perdura (2183 méter). A hágóból a Cirque de la Solitude függővölgye mély katlanként tátong előttünk. Utunk egyik legnehezebb szakaszához érkeztünk. A legtöbb túrázónak ez a GR20 csúcspontja. Be kell ereszkedni a függővölgybe, majd felmászni a túloldalt. Egyszerűnek hangzik, de nagyon kitett a szakasz, több helyen szükség van drótköteles segítségre. 200 métert ereszkedünk a törmelékes völgyaljig, miközben sokszor csak nehezen követhető a csapás. Nagyon jó koordinációs készséget, és szédülésmentességet követel a lejutás, mindezt persze egy nagy hátizsákkal a vállunkon. A tavaszi időszakban hóval is találkozunk, ez külön nehezíti a helyzetet, szükséges lehet egy macski, vagy hágóvas használata a biztonságos mászáshoz. Felfele eleinte kőtáblákat keresztez az út, ide sodronykötelek vannak beépítve. Később meredek, köves, omladékos emelkedő következik, mielőtt az ösvény egy vízmosásba fut bele, ami kivezet a hágóba (Col de Minuta 2218 méter), ez a második legmagasabb pontja a GR20-nak. Innen hol nagy sziklalapokon, hol törmelékes ösvényen ereszkedünk két órán keresztül a Bergeries de Ballones-ig.

Táv: 8 km, idő: 8 óra, legmagasabb pont: 2218 m, szintkülönbség: 1100 m fel, 1100 m le.

Az ösvény a pásztorszállás után egy könnyed, hullámzó emelkedővel indul tovább a fenyőerdőben.  Az út nyugatnak fordul a Paglia Orba északi lejtője körül, majd felbukkan az erdőből, innen meredek és sziklás meredély vezet a Col de Fogghiale-hoz 1962 méterre. A nyereg túloldalán széles völgy nyílik dél fele, de az út nyugatnak indul. Keresztezi a Paglia Orba lejtőit, és enyhén emelkedik, amíg el nem éri a Ciottulu di i Mori menedékházat. Emellett emelkedik a Paglia Orba (2525 méter), a harmadik legmagasabb csúcs Korzikán. Kb. 3,5 óra kemény sziklamászás feljutni a tetejére. A mi utunk a Golo völgy nyugati lejtői fele folytatódik, a túraútvonal 1907 méterig enyhén lejt, mielőtt meredeken levisz az 1700 méteren fekvő folyóhoz. A Bergeries de Tula romjai alatt éri el a völgyet. Innen az utunk a Golo sziklás és látványos szurdokában vezet tiszta vizű kis medencék sorozata mellett, itt sok a kiránduló, mert könnyen elérhető a közeli főútról. Évszázadokig a pásztorok ezt az ösvényt arra használták, hogy a nyári legelőkre hajtsák fel az állataikat. A völgy beszűkül mielőtt eléri a Cascades de Radule-t és a Bergeries de Radule-t. A pásztorszállásoktól egy óra alatt elérjük Castel di Verghio-t, ami síközpontként működik a téli időszakban, ez az első komolyabb vásárlási lehetőség utunk folyamán, de itt is inkább csak alapélelmiszerek beszerzésére van lehetőség. Áram van, lehet akkumulátorokat tölteni.

Táv: 13 kilométer, idő: 7 óra (plusz a vásárlásra fordított idő), legmagasabb pont: 2000 méter, szintkülönbség: 600 méter fel, 600 méter le.

Ha az eltervezetteknek megfelelően haladunk, ma lehetőség van találkozni a normál programon részt vevő csapattal, akik hozhatnak nekünk élelmiszert bevásárlóközponti árakon (kb. fele mint a helyi lehetőség), és aki úgy érzi, hogy túlzottan megerőltette a mögöttünk álló néhány nap, itt tud  kiszállni és a másik csapathoz csatlakozni!

Miután keresztezi a GR20 a főutat, enyhén megindul lefelé fenyő és bükk erdőben, mielőtt élesen nyugatra fordul és a Col de St-Pierre-en lévő kegyhelyig felkúszik. Az út tovább emelkedik, követve az ősi öszvércsapás lerakott nagy köveit, végül eléri a Col de Reta-t (1883 méter), majd leereszkedik a Nino-tóhoz (1760 méter). A tó körüli füves pozzikon általában ménesek és marhacsordák legelésznek. Egy kis forrás is található a tó melletti kápolnánál. Az út kelet felé visz a Tavignano patak mellett réteket szel át és elhalad elhagyatott szállások mellett, majd kis bükkligeteket keresztezve megérkezik a Bergeries de Vaccaghiához (1621 méter). A Manganu menedékház innen már látható a távolban. Egy órás gyaloglással meg is érkezünk táborhelyünkhöz.

Táv: 14 kilométer, menetidő: 5 ½ óra, legmagasabb pont: 1883 méter, szintkülönbség: 500 méter fel, 300 méter le

A menedékháztól, miután átkeltünk a hídon, a GR20 elkezd emelkedni, hol kevésbé, hol meredekebben a Breche de Capitellu-ig (2225 méter). Itt érjük el a GR20 legmagasabb pontját. A kilátás elképesztő a Capitellu (1930 méter) és a Melu (1711 méter) tó irányába. Igazi magashegyi környezetben haladunk. Itt is előfordulnak hófoltok, és a sziklás szakaszokon nagyon kel ügyelni a biztonságos mozgásra. Az út elkanyarodik délkelet felé és követi a főgerincet magasan a tavak fölött. Messze alattunk láthatóak a főúton az autók. Sok egy napos kiránduló jön fel a tavakat megnézni innen. A másik irányba délnyugat fele tisztán látható Guagno faluja. Az ösvény északkeleti irányba kanyarodik a Melu tó fölött a Col Rinosa fele (2150 méter). Innen szintben, majd folyamatosan lefele halad a Piatra Piana menedékház (1842 méter) irányába. A GR20 a menedékháztól majdnem azonnal elkezd lejteni a Manganellu völgyében, és hamar eléri a Bergeries de Gialgu pásztorszállásokat 1609 méteren. Egy régi öszvércsapás mentén haladunk gyakran sűrű erdőkön keresztül a Bergeries de Tolla-hoz (1011 méter), ahol a szállásunk lesz.

Táv: 16 kilométer, idő: 9 óra, legmagasabb pont: 2225 méter, szintkülönbség: 850 méter fel, 1400 méter le.

A pásztorszállás alatt a híd keresztezi a Manganelu patakot, innen a GR20-ról lekanyarodva Canaglia és Tattone falvakhoz lehet legyalogolni. A GR20-on maradva a folyótól felfelé rövidesen elérjük a Goltacchia patakot, ami a Manganelluba ömlik. Nem kelünk át a hídon, hanem folytatjuk az utat felfele a Goltacchia mentén. Végül az út keresztezi a patakot és északi irányba kanyarodik, rövidesen eléri a bokros Bergeries de l'Ondát a menedékház füves kempingje mellett. Az út tovább fut észak fele, követve a gerincen húzódó alternatív utat a Piatra Piana menedékház felé, de hamar visszakanyarodik dél fele A Crete de Muratellu fele (2020 méter). A hágó sivár és szeles, tőlünk balra fekszik a Monte d'Oro, Korzika 5. legmagasabb csúcsa. A hágóból lefele vezető út első szakasza sziklás, az Agnone völgy felső részéig, aztán amint az út 1600 méter alá süllyed, az ösvény lankásabbá válik és a környék is zöldebb lesz. 1500 méteren elhaladunk egy elhagyott menedékház romjai mellett. A völgy alján futó patak sok kis vízeséssel bukik alá, amíg elérkezik a leghíresebbhez, a Cascades de Anglais-hoz. Az út fenyőerdőben halad tovább, sok kirándulóval lehet itt találkozni. A civilizáció közelségét egy snack bár és az Agnone folyó fölötti híd jelzik, és innen Vizzavonáig autók számára is járható út visz. Számtalan híd és kanyar után -egy véget nem érő túrának tűnhet- egészen hirtelen érünk Vizzavonába. Sátrazási lehetőség a vasútállomás mellett van. Az állomásépületben van bolt, és meleg vizes zuhanyt is lehet venni egy kis plusz pénzért.

Táv: 15 kilométer, idő: 8 óra, legmagasabb pont: 2159 méter, szintkülönbség: 1200 méter fel, 1300 méter le.