Találkozás Budapesten 14:30 órakor, a XI ker. Pázmány Péter sétány és a Magyar Tudósok krt. sarkán levő parkolónál (az ELTE új épületei mellett, a Petőfi-hídtól 5 percre az A38 Hajóval szemben). Indulás 15:00-kor. Utazás Szlovénián és Olaszországon keresztül, rövid pihenőkkel.

Kora reggel érkezünk meg Livorno kikötőjébe. Kompunk 8 órakor indul, és kb. 4 órás hajóút után lassanként kirajzolódnak előttünk a sziget kontúrjai, s a horizonton feltűnik Korzika. A déli órákban szállunk partra Bastiában, amelynek ütött-kopott házai már a kikötéskor szemünkbe tűnnek. Innen rögtön továbbutazunk Korzika déli csücskébe, Bonifacio irányában. Miután elfoglaljuk a szállásunkat, lesétálunk a strandra, hogy a parton heverészve pihenjük ki az utazás fáradalmait. Később a parton a csillagokkal teleszórt égbolt alatt tartjuk meg ismerkedési estünket.

Reggel elbuszozunk Roccapina irányába, a parkolótól göröngyös földúton ereszkedünk le Korzika egyik legcsodálatosabb tengerparti szakaszához. A strandon aztán indulhat a fürdés, sznorkelezés, heverészés, homokvár-építés, és akik nem érik be holmi pihenőnappal, azokkal nekirugaszkodunk a part fölött emelkedő Oroszlán-sziklának. Eleinte egyszerű ösvényen kapaszkodunk fölfelé a kőbabákkal jelzett ösvényen, majd az ösvény egyre meredekebb lesz, a csúcsra végül némi sziklamászás árán tudunk feljutni. A látvány lenyűgöző, északra a sziklatengerből szobrokként kiemelkedő gránitalakzatokra látunk, előttünk a tenger hullámzik, a távolban felsejlenek Szardínia partjai. Pihenés után egy hosszabb, kevésbé meredek úton ereszkedünk vissza a partra. Miután kistrandoltuk magunkat, délután felsétálunk a buszhoz, visszatérünk a kempingbe, hogy egy frissítő zuhanyzás után, korz borokkal felfegyverkezve vágjunk neki egy naplementével megkoronázott kora esti kirándulásnak. Buszunkkal elhagyatott partvidéken kanyargunk egy világítótoronyig, ahonnan gyalog folytatjuk utunkat. Sirályok vitorláznak körülöttünk, a tenger csípős, sós szagát sodorja a szél, miközben a macchiáson át haladunk a leszakadó tengerpart irányába, ahol feltárul a kietlen táj egyik legizgalmasabb természeti képződménye: hatalmas, hajóforma sziklának csapódnak a tenger hullámai, a távolban néha feltűnik egy komp, egy-egy fehér vitorla. Felkapaszkodunk egy patinás világító toronyhoz, borozunk, és bámuljuk a naplemente fényeit. Miután kigyönyörködtük magunkat, fejlámpáink fényénél sétálunk vissza a parkolóhoz, ahonnan rövid buszozás után érkezünk Bonifacioba, Dél-Korzika legszebb városába. A kikötőben csillogó luxusjachtok, kitűnő éttermek között sétálunk a fellegvárba, majd szabadprogram keretén belül lehet felfedezni a város szűk utcáit, kipróbálni a helyi jellegzetes halételeket valamelyik kikötői étteremben. A késő esti órákban térünk vissza kempingünkbe.
(Roccapina túra a partra: 5,2 km, szint: 150 m, Oroszlán-szikla túra: 3 km, szint: 200 m, Bonifacio naplemente túra: 4 km, szint: 150 m)

Reggel a csapattal együtt indulunk a kempingünkből. A busz kitér Conca felé, itt búcsút intünk a csoport többi részének, velük csak Livornóban találkozunk újra. Túránk a falu szélénél található mohos medencénél indul, innen belevetjük magunkat a machiába, és egy kellemes ösvényen emelkedni kezdünk a Col d'Usciolu felé. Bő fél óra alatt elérjük a nyerget, innen jó kilátás nyílik Concára. Utunk a machiában kígyózik tovább a hegyoldalban egy nagy hegyhát felé. Innen az ösvény ereszkedni kezd a Punta Pinzuta patak irányába. A patakon átkelve ismét emelkedni kezdünk a Bergeries de Capellu-ig. Itt egy forrást találunk a háztól 300 méterre. A ház után a terep változatossá válik, nemsokára nagy gránitsziklák bukkannak fel, melyek eróziós formáikkal ámulatba ejtenek. Ezek után egy homokos ösvény vezet egy fenyőerdőn keresztül, majd kiterjedt gránitlapokon mászunk fel az 1065 méter magas Col de Sordura. Innen egy kicsit ereszkedünk a 917 méteres Foce di u Bracchiu-ig. Nemsokára elhagyjuk a machiát és helyét átveszik a hegyekre jellemző társulások egy északnyugat felé haladó gerincen. Az erdőbe beérve lassan emelkedve elérjük a csodás fekvésű Refuge de Palirit (1055 m).
táv: 12 km, idő: 6,5 óra, legmagasabb pont: 1065m, szintkülönbség: 900m fel, 150m le

Sátorbontás után bő félórás emelkedő vár ránk a Col de Foce Finosa-hoz. Ide felérve feledteti a fáradságot a kilátás. Előttünk a Bavella sziklatöbje látszik, mögöttünk a tenger csillog. Innen 200 méter ereszkedés vár ránk a Volpajola patakon átívelő hídig. A patakon átkelve folyamatosan emelkedő erdei úton kapaszkodunk fel a Bavella hágóba. A hágó a civilizáció kis oázisa. Találhatunk kis boltot, éttermeket is, melyeknek elérhetőbb áraik vannak mint a menedékházaknak. Van forrás is. A hágóból az ösvényen ereszkedni kezdünk a kiépített sziklamászó falak alatt, majd észak fele fordulunk a völgyoldalban és sok vízmosást és kis patakot keresztezve emelkedünk folyamatosa a völgyfő fele. Útközben változatos növényzettel találkozhatunk. Az Asinao folyó túloldalán fe kell kapaszkodnunk a menedékházhoz.
Táv: 13 km, idő: 7,5 óra, legmagasabb pont: 1662 m, szintkülönbség: 900 m fel, 420 m le

Nehezebb nap áll előttünk. Meredeken szerpentinező ösvényen kezdjük 500 méteres mászásunkat a Monte Incudine csúcsára. A csúcson nem szokatlan, hogy még júniusban is vannak firnfoltok. A csúcsról nagyméretű törmelékeken ereszkedünk egy platóig. Itt állt a Refuge de Pedinieddi, amit villámcsapás rombolt le. Van vízvételi lehetőség is. Tovább ereszkedve a Casamintellu patak felé lassan bükkerdőbe érkezünk. A patako átkelve nagy tisztásra érünk, ideális piknikezőhely. Körülöttünk kis patakok csörgedeznek, viharban kidőlt fák törzsei hevernek, mellettük tekintélyes bükkfák adnak árnyékot. E kellemes környezetből felmászunk egy 1800 méter körüli szintben ingadozó kitett gerincszakaszra. Innen bő 2 óra gyaloglás következik, nincs árnyék, néha kést formázó tömbök közt kell átpréselni magunkat, és a változatos terepen a jelzést sem könnyű követni. A gerinc végén meredek ereszkedéssel érjük el a menedékházat.
Táv: 14,5 km, idő: 8,5 óra, legmagasabb pont: 2134 m, szintkülönbség: 1050 m fel, 850 m le

A déli szakasz talág legerőtpróbálóbb napja áll előttünk. A napot rögtön hosszú mászással kezdjük a Monte Formicula-ra (1981 m), ez az etap legmagasabb pontja. Innen az ösvény a gerincen halad több hágót érintve. Egyes kitett részek tériszonyosoknak térdremegtetők lehetnek, és a meredek sziklás betétek rossz időben veszélyessé válhatnak. A hosszú gerincszakasz után leereszkedünk a Refuge de Pratihoz (1820 m). A menedékháztól tovább indulva elérjük a Col d'Oru-t, ahonnan hosszú ereszkedés veszi kezdetét. A fahatárt elérve egy platóról letekintve láthatjuk Palneca faluját, majd egy hosszú meredek ereszkedés után a főutat keresztezve megérkezünk esti szálláshelyünkre.
Táv: 14 km, idő: 9 óra, legmagasabb pont: 1981 m, szintkülönbség: 750 m fel, 1150 m le

A mai nap könnyebb lesz mint az előzőek. A táborhelyről elindulva nemsokára egy kellemes ligetes részhez érünk, ahol egy elágazás vár ránk. Balra le lehet térni Palneca falujába, a jobb oldali pedig a Gr20, ami előbb egy fenyőerdőbe érkezik, majd ezt elhagyva lassan emelkedik az alacsony növésű bükkösök között. Itt találhatunk egy külön jelzést, ami egy hatalmasra nőtt fenyőhöz vezet, ez több mint 50 méter magas. Tovább haladva egy kis fahídhoz érünk, ami a Marmano patakon visz át, ami a Fiomorbu-ba ömlik később. Innen meredeken emelkedni kezdünk a Gialgonae plató (1591 m) fele. A platóról jól láthatjuk a Col de Verde fölötti gerinceket, és a és a Monte Grosso-t (1895 m). A platót elhagyva kellemesen ereszkedő ösvényen kanyargunk bükk és fenyőligetek közt. Nyíltabb részekre érve rálátunk a Kyrie Eleison hegyláncra és a Fiomorbu régióra. Nemsokára elérjük a D169-es utat (1344 m), majd a Bergeries de Tragette-t (1520 m). Innen már csak egy óra a végcél. Egy bükkerdőn vágunk át, majd a sílift lábainál beereszkedve elérjük a Bergeries de Capanelle-t.
Táv: 11,5 km, idő: 6 óra, legmagasabb pont: 1591 m, szintkülönbség: 400 m fel, 300 m le

Újabb könnyű napra ébredünk. Szokásunktól eltérően aszfaltúton kezdjük a napi gyaloglást. Mögöttünk emelkedik a Monte Renoso 2352 méter magas csúcsa. Az aszfaltról letérve merdek ereszkedésbe kezdünk, 150 méter szintet hagyunk magunk mögött. Nemsokára elérjük a Bergeries de Scarpaccedie-t, ami színvonalával kiemelkedik a pásztorszállások közül. Az ösvény csupasz, szinte holdbéli tájra érkezik, majd egy bő óra múlva meredeken ereszkedve beleveszik a dús aljnövényzetbe. Kellemes, bükkfák árnyékolta szakaszon érjük el a magasfeszültségű vezeték mentén ereszkedő földutat, amit követve érjük el Vizzavonát. Szemben látjuk a Monte d'Oro-t, és már hallani lehet a Casades d'Anglais morajlását. Hatalmas fenyők és fa méretű magyalbokrok közt érünk be Vizzavonába. Még a délután folyamán továbbvonatozunk Cortéba, ahol a pályaudvar melletti bevásárlóközpontban feltöltekezhetünk, majd felsétálunk 1,5 kilométerre található kempingünkbe. Itt 3 éjszakát töltünk majd.
Táv: 13,5 km, idő: 5 óra, legmagasabb pont: 1647 m, szintkülönbség: 200 m fel, 900 m le

Kora reggel, még a nagy hőség előtt kelünk útra, és égbetörő hegycsúcsok között túrázunk a Tavignanu-patak mentén. Ösvényünk egyre magasabbra kapaszkodik, ám a néhol már sziklafalba vájt járatok alatt végig ott kísér a patak smaragd sziklamedencéinek csábító látványa. Kb. 2,5 -3 órás gyaloglás után érkezünk egy kis hídhoz, melyen egyenként átkelve máris nagyot csobbanhatunk a hatalmas, zöldes vizű sziklamedencékben. Némi pihenés és piknik, majd szurdoktúra a patakmederben. Sziklatömbökön keresztülmászva, azokról leugrálva, lecsúszva ereszkedünk le a patakmederben, paradicsomi kulisszák közepette. Néhány sziklamedence és kisebb vízesés után megpihenünk, majd visszaindulunk a függőhídhoz, csomagjainkhoz. Corte városával egy esti városnézés keretében ismerkedünk. Felsétálunk a város fölött trónoló citadella lábánál található kilátóhoz, megtekintjük Gaffoni tábornok házát, melyen máig láthatjuk az 1746-os ostrom ütötte lövésnyomokat, s palaburkolatú terek, sikátoros utcák és ódon szökőkutak közt bolyongva élvezzük az időtlenség mindent körüllengő érzetét.
Szintkülönbség: 300 méter fel, 300 méter le, gyalogtúra a hídig: 3 óra, lefelé: 2,5 óra, túratáv: kb. 16 km.

Utolsó túranapunkon a festői Restonica völgy felfedezése a programunk. Gyalogosan ki kell sétálnunk a Cortétól 4 kilométerre található infópontig, innen indulnak a Bergeries de Grottelle-ig (1370 m) közlekedő turistabuszok. Oda vissza 4 euróba kerül a jegy a 10 kilométeres távra. A menedékháztól utunkat a Melu tó (1711 m) fele vesszük. Az ösvény a Restonica patak jobb oldalát követve emelkedik a völgyben. Nemsokára kettéválik az út, a patak jobb oldalán menőt választjuk, ez a komolyabb kihívás. A megszokott sziklás meredek oldalakon kapaszkodunk fel a tó mellett elterülő füves rétig, ahol lovak, tehenek (és persze sok turista) fogad minket. Kellemes pihenő után továbbindulunk a legmagasabban fekvő Capitellu tóhoz (1930 m), aminek meredek sziklás partja, sokszor nyár közepéig jeges vize az északi fjordok hangulatát idézi. A szinte függőleges sziklákon kedvelt mászó útvonalak találhatóak. Ha meguntuk a mélykék víz, a sziklás csúcsok bámulását, visszafele indulunk a parkolóba, majd Cortéba. A kempingben fürdünk egyet, pihenünk, majd a városba besétálva megtartjuk búcsúestünket.
Táv 8 km, idő: 6 óra, legmagasabb pont: 1930 m, szintkülönbség: 700 m fel, 700 m le

Táborbontás után hangulatos vonatozással Bastiába utazunk. Néhány órás utazás után érkezünk meg Korzika 2. legnagyobb városába, ahol először egy közös városnéző sétára indulunk. A pálmafákkal övezett St. Nicolas-téren, Napóleon szobra mellett gyalogosan átvágva egykettőre az óváros és a régi kikötő ódon házai közé érünk. Ez tényleg más világ, itt a lepukkadtságnak is vitathatatlan hangulata van. A vaskos falakkal övezett citadellába felsétálva belátjuk az egész kikötőt, majd a város egykori gazdagságáról tanúskodó barokk templomok, kápolnák sorát csodálhatjuk meg. Végezetül rövid szabadprogram, átkompolás Olaszországba. Az éjszakát a kompon töltjük.

A reggeli órákban partra szállunk Livornoban, találkozunk a busszal és hazautazunk Olaszországon, Szlovénián keresztül. Érkezés Budapestre a késő esti órákban.