|
Atlanti-óceántól az Atlaszon át a Szaharáig
|
| „Egy jó társasággal a marokkói arab világ másodszorra is nagy élmény volt!” Évi |
|
| „Csuda egy ország ez! Marrakechben a főtér hangulata, Erg Chebbi: ahol folyik ki lábad alól a homok, ahogy lépkedsz (csúszol-mászol) felfelé, az Atlasz, ahogy küzdesz az egyre ritkuló oxigénért, a kashbák, a fura figurák, akik az utcákat róják… és nem utolsósorban az árusok, akiknél gyakran eléred, hogy a 100 Euró kb. fél óra alatt 100 Dirhamra csökkenjen. (Persze attól függ, előtte mennyi magyar pálinkával kínáltad meg. :) ) Tavaly Kelet-Törökországban voltam Veletek, idén Marokkóban. Jövőre, ha Vulcano nem „szól” közbe, irány a vulkántúra! Mindent köszi: Márti, Edit” |
|
| „Aki még életében nem látott hegyet és egyszer úgy dönt, hogy fel akar mászni 4200 méter magasra, annak ideális a Toubkal. Habár lejönni nehezebb, de még így is megéri. Azt a néhány óra halálfélelmet hamar elfelejti az ember, és aztán csak a csúcsra emlékezik. A másik maradandó élmény a homoksivatag és a tevegelés. A teve buta, büdös állat és nagyon imbolyog, de meg lehet szeretni. Különösen a szeme mögötti gödröt, lehet benne cukorkát tartani. A marrakeci főtér protkóárusát sem lehet elfelejteni.” Bálint |
|
| „Első utam volt ez egy iszlám országban, és nagyon barátságos, nyitott emberekre találtam itt, akiknek gyönyörű gyermekeik vannak!” Rita |
|
| „Marokkó, ahol semmi sem állandó, és ahol bármi megtörténhet. Igaz, hogy a legeurópaibb afrikai ország, de akkor is egy más világ. A Toubkalt pedig nem lehet elfelejteni. Ahogy a hatalmas hegyek között taposol felfele a görgeteges hegyoldalakon, de egyszer csak mindennél magasabban vagy… Ja, s a Neltner-ház elé amikor kiáll a müezzin, és imára hívó hangjától rezeg az egész völgy, na ott valami biztos megmozdul mindenkiben! Éljenek a hegyek, hajrá Eupolisz! Először Veletek, de remélem nem utoljára!” Péter |
|
| „A buszozás kikészít! Már az egyetemi éveim alatt sem bírtam. Néha erőt veszek ezen a gyengeségemen. Nos, Marokkóért megérte! Sajnos az országot egyre vastagabban borítja a „fejlett” társadalmak szemete, mocska, a helyi kultúra is erőteljesen tünedezik, lassan a medinák zegzugos bazársorain is teret hódít a kínai gagyi. Multikba jár vásárolni a kényes turista, pedig milyen jó a poros kisvárosok pékeinél beszerzett friss kenyér. Mennyei a narancs, a frissen facsart narancslé, a frissítő, forró mentatea (berber whisky), más itt a piaci mogyoró és mandula, 1000 féle olajbogyó és a sokszínű datolya. Kicsit bele kell olvadni ebbe az országba, akkor lehet igazán élvezni. Ki kell próbálni minden helyi specialitást: a hangulatos kis vendéglőket, a Djemaa El-Fna füstös tömegkonyháját, a chefchaueni lebegő kiszolgálást. Marokkó egy sótalan, de fűszeres, legfőképpen hihetetlenül édes ország. Imádom az itt lévő illatok széles spektrumát. A szélsőségek országa: hatalmas, hűvös hegyek – forró sivatag, mesés paloták – vak koldusok, bikinis turista – becsomagolt muszlim nő az óceán partján… Az egész ország egy tükröt is tart az ember elé. Mindenütt azt kaptam vissza, ahogy én viszonyultam a dolgokhoz. Beszerezhető bármi, nagyon olcsón és elég drágán is, kinek mi mennyit ér… A hazaút nekem kissé szomorú, nem vár otthon csontropogtató hammam és nem hangzik fel az Imam többszólamú zúgása. Viszlát Marokkó!” Szabolcs |
|
„Marokkóban mindig kék az ég. A mesés illatokat – ízeket – hangokat még mindig érzem. Remélem a több, mint 163 kép a későbbiekben is felidézi nekem a 3 hét pillanatait. Asilah – hullámzó óceánpartját, naplementéjét. Rabat – a szuk forgatagát és a kivilágított mauzóleumot. Casablanca – a gigantikus mecset köveit. Marrakech – a pávákat és a frissen facsart narancslé ízét. Toubkal – az égbe meredő sziklacsúcsokat, keskeny öszvérutakkal. A „milliónyi” kasba valamennyi tornyát, a szabad ég alatt töltött éjszakák csillagait, meteorjait. Feledhetetlen élmények voltak a napkelték és a müezzin hangjával színesített naplementék. A forró sivatagi homokot felváltó imbolygó tevegelést. Fez – a pókháló és labirintus keveredésű utcákat. Chefchauen – a meghatározhatatlan számú és színű kék sikátorokat, a pezsgő éjszakai életet. A szervezés és az össze”verődött” társaság hozzájárulásával gyönyörű élményekre tettem szert. Remélem, hogy a későbbiekben is fogunk még együtt utazni.” Gabriella
|
|
| „Tinerhir döbbenetes, misztikus, itt mindenkiben megmozdul valami a müezzin szavára! Fantasztikus Marokkó, minden buszos utazást megér! Visszajövök!” K. |
|
| „Az első iszlám jellegű ország, amit láttam és nagyon kellemes csalódás volt számomra! Ha lehetőségeim engedik, máskor is jövök Marokkóba. Egyszerűen fantasztikus.” Jocó |
|
| „Igazán nincs mit írni. Mint ahogy tulajdonképpen fényképezni is fölösleges. (Bár szenvedélyesen fotóztam végig.) Nem lehet leírni, és nem lehet hazavinni. Ott kell lenni, minél többször, és érezni kell!” Patak |
|
| „Marokkó egy fejlődő mesevilág. Örülök, hogy még így láttam, hisz ki tudja, hogy meddig marad még ez az álomvilág. Mikor ezt olvasod, gondolj arra, hogy Neked is el kell menned, hiszen ez egy felejthetetlen élmény lesz számodra is!” Gergő |
|
| „Először jártunk Európán kívüli országban, az iszlám világban. Várakozásainkat fölülmúlta ahelyi emberek kedvessége és nyitottsága. A hagyományos építészet, az öltözködés, az emberek szokása olyan hangulatot teremt, amit sehol máshol nem tapasztaltunk eddig. Sokszor úgy éreztük, hogy egy mesebeli történet szereplői vagyunk. A marrakech-i főtér hangulata, az Atlasz csúcsai, az Erg Chebbi dűnéi mind-mind felejthetetlen élmény! Hiányozni fog a müezzin éneke, semmihez sem fogható, sajátos hangulatot teremt. Visszatérünk mé! Insallah!” Kata, Baltás |
|
| „Soha nem voltam még arab országban. Meglepő, kihagyhatatlan élmény volt az, hogy az emberek este kirajzanak az utcára, ülnek, beszélgetnek, köztük süteményárusok, vizet, üdítőt árulók jönnek-mennek, apukák gyönyörű kisgyerekekkel, nykig felöltözött, nyílt tekintetű nők fogadják pillantásodat, és ez a forgatag teljesen veszélytelen. Nem lopnak, nem erőszakoskodnak, önzetlenül segítenek. Ez nem Európa. Valami olyasmi, amit nehéz elmesélni. Mindazonáltal nem lehet könnyű a megélhetés ott, ahol a gyerekek is dolgoznak, mint árusokat segítők, öszvérhajcsárok, cipőtisztítók, de nem látni boldogtalan, megtört, depressziós arcokat így sem. Mi elvesztettük ezt a képességet?” |
|
| „Jól összerakott, változatos volt ez a marokkói körút.Embertpróbáló a Toubkal, hűsítők az óceán hullámai, de a legszebb Tinerhir mind a lemenő, mind a felkelő nap fényében. Kár, hogy az egész busz bolhás lett a tevegelés óta… Igyekezni kell megnézni ezt a különös világot, mielőtt még túlságosan Európához csatlakozna! Szenvedek a buszon. De megérte!” Zsolt |
|
| „Nem sok országban jártam (talán egyben sem), ahol a családi össetartozás, szeretet ennyire megnyilvánul az utcákon is. Amint a középkorú férfi vezeti kézenfogva idős apját a szukban, vagy a kempingben az alig látó, járó nagymamát viszik a mosdóba az unokái. Berber férfiak hancuroznak gyermekeikkel a Magas-Atlasz völgyeiben. A médiában erről is kellene hírt adni…” Márti |
|
„Marokkó a kedvenc országom, ezért nem is volt kétséges, hogy egyszer el kell ebbe az országba utazni. Megérte. A bazárok hangulata, aberberek vendégszeretete, a friss narancslé íze, a szegénység és a gazdagság ennyire érezhető ellentéte leírhatatlan. A meglepő az, hogy a koldusok is éppen annyira hozzátartoznak egy marokkói képhez, mint a díszes mecsetek, díszes korán iskolák. Számomra mégis a Toubkal volt a csúcs, 16 évesen nem is gondoltam volna, hogy ekkora élmény 4167 méter magasan fotózni, megpihenni. Még sok-sok mindent írhatnék, de ezek az élmények leírhatatlanok. Aki meg akarja ismerni Marokkót, el kell ide utaznia, mert másképpen hogyan is lehetne érezni a folyton nyüzsgő városok hangulatát… „ Ráhel
|
|
„Pár hét alatt minden szertefoszlott és kártyavárként dőlt össze életemben, ezért menekültem ebbe az országba. 3 hét alatt sok mindent átértékeltem: láttam az óceánt, a sivatagot, az Atlasz 4167 méteres csúcsát, az embereket, akik szeretik egymást és segítik önzetlenül. Őszintén mosolyognak, ha ismerőst látnak, élvezik az életet, és még a koldusok sem fásultak, reménytvesztettek. Marrakech egyedi hangulata, bazársora, a müezzin, a kuszkusz és tajine tálak, a sokéjszaka, amit a szabad, csillagos ég alatt töltöttem erővel és valami olyan érzéssel töltött fel, amit nem lehet leírni. Valami ilyesmt kerestem és meg is kaptam ettől az országtól. Egyedül jöttem, mint sokan mások, de sosem éreztem magam egyedül. Alkudozás, mentatea, sátorbontás, guggolós wc, alig folyó vízcsapok, nyomornegyedek, tevebolhák, hasmenés, hányás, herpeszek, ámulatba ejtő változatosság, müezzin = Marokkó.” Andi
|
|
„Marrakechi forgatagban amulettre alkudtunk,
Asilahban bikiniben hullámot korbácsoltunk,
Rabat város zöld kertjében áhitattal hűsöltünk,
Olajmécses volt a hold, s mesevilágba csöppentünk.
Kasbák, szukok, sikátorok, magas hegyek hívogattak.
Közvetlenség, homokdűnék, berber dalok meghatottak,
Oázis és sivatag, halott város feltámad
Datolyaerdő felett csillageső ránkáradt.
Tadzsin tálat, berber whiskyt fogyasztottunk eleget,
Tinerhirtől Chaouenig müezzinszó lebegett,
Alfától az omegáig ízek-színek feltárultak
S már mosolyunkban bújhat meg a marokkói kábulat” B. J
|
|
| „Marokkó átalakulóban van. Aki először jár ott, az egzotikus ország lakóira és természeti értékeire csodálkozik rá. De érdemes ide visszatérni, hogy megtapasztaljuk egy ország változásásnak apró mozzanatait, ahogy a régi keveredik az újjal, ahagyományos a modernnel. Marokkó az az ország, amely akárhány látogatás után is tud újat mutatni és elkápráztat.” Gergely |
|
|
