Mindig furcsa volt a „Szlovák Paradicsom” kifejezés, nem egészen értettem mégis miféle paradicsomról van szó. Aztán valaki mesélte, hogy olyan mint a RÁM-szakadék és az Aggteleki-karszt kereszteződése, csak sokkal hosszabb és nagyobb völgyek vannak, és hatalmas a fennsík. Nos, tényleg olyan! És remekül éreztem magam a Hernád-szurdok tálcáin a láncokba kapaszkodva, igazán lenyűgöző! Csodás szurdokok, nagyszerű látvány!! És ezúton is köszönet a szuper szervezésért, a pofi túravezetésért és a remek bogrács vacsiért, és az egész csoportnak a jó hangulatért és a vidám estékért! Gergő

1. nap

Már nagyon régóta szerettem volna eljutni erre a helyre, mert nagyon sok szépet hallottam róla. Így hát megörültem, amikor az Eupolisz honlapján találtam rá lehetőséget. Kissé megrémisztett az egyes túra útvonalak túratávja és a 3 bakancsos jelzés, ezért a jelentkezés előtt elmentem egy 20 km es túrára. Azt gond nélkül túléltem, hát ide is befizettem.

Nem régen kezdtem el kirándulgatni, de azt már tudom, ha valóban élvezni szeretnéd az utat, akkor legalább közepes minőségű holmiknak kell legyen, de pl. a bakancsod szuper legyen.
Így kezdődött a nézegetés, válogatás, vásárlás. Tekintélyes összeget hagytam a túraboltokban, de legalább jó holmijaim vannak, amikkel már el merek indulni hosszabb túrákra is.

Az út 4 napos volt. Az indulás előtti hetem pedig szokásához híven zümis. Valahogy mégis belemásztak a cuccok a hátizsákokba, és időben a Hősök terén voltam. Ahol is legalább 10 busz várta utasait. A 4 napos átszervezett hétvégén másnak is eszébe jutott a nagyszerű ötlet, hogy ki kéne rándulni valahova! Igyekeztem olyan helyre közelíteni, ahol inkább hátizsákok voltak, ilyen könnyítéssel találtam meg a társaságot.
Aztán megérkezett a busz is, és a gyakorlott utasok az előre elkészített ültetési rendet azonnal elkezdték átszervezni. Én, csendben lapultam, és ültem a nekem szánt helyre. Csomagok bemásztak a csomagtartókba és indultunk a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park északi peremvidékére Podlesok kempingbe.

Jó busszal, jó sofőrrel mentünk, gyorsan fogytak a kilométerek.
Salgótarjánban nosztalgiáztam egy keveset. Így buszról nézve a város az elmúlt 20 évben nem változott látványosan.
A Salgóbányai határátkelőnél keltünk át. A szlovák oldalon egy benzinkútnál álltunk meg pihenni, ahol Zsolt szerint hamisíthatatlanul rossz kávét lehet kapni. De azért meg kell kóstolni.
Túravezetőink révén felelevenítettük a hely kultúráját, történelemét, majd végre valahára a hegyekben elhaladtunk egy lovarda előtt is.

Mintegy 5 órás utazás után érkezünk meg Podlesokba, a kempingbe. Itt bőven akad faház, de szabad tér is, ahová a sátrat lehet állítani. Újabb feladatok halmozódtak: meg kellett szerezni a faházak kulcsát ÉS! A házbeosztást is persze fel kellett dúlni. Ez utóbbi nagyon könnyen ment, Judit órák múlva sem tudta kibogozni. Viszont én egy szuper társaságba keveredtem. Bevallom, kicsit segítettem a SORS nak. Kipakol, bepakol, bakancsot húz és indultunk az első, bemelegítő túránkra, a Suchá Belá kanyont felderíteni.

A kemping bejáratánál van egy turista utakat jelölő tábla. Mondjuk, nem eléggé precíz, inkább sokat sejtető és kellemesen színes. Annyi mindenesetre kiderül belőle, hogy melyik út egyirányú. Ez a létrák miatt is érdekes, de a 40 centi széles vastálcákon is érdekes lehet egy szembejövő forgalom.

Fontos dolog: a túra utak karbantartásáért fizetni kell, 40 koronát fejenként. Egy szimpatikus, fiatal srác vette el a pénzt. Ez még egy fontos momentum lesz, kéretik megjegyezni!

Szóval: a szurdokvölgyben víz alig csordogált. Sokan készültek kamáslival, így Zsolt megszánt bennünket, és akinek nincs kamáslija, az mehetett a száraz köveken, akinek meg volt, az mehetett a száraz patak mederben. Itt tanultuk meg, hogy a kamásli milyen hasznos dolog.

Hozzá tartozik a történethez, hogy a kirándulás előtt még el akartam menni a Rám szakadékba túrázni, de ez sem fért bele az időmbe. Így aztán itt találkoztam először a függőleges vaslétrákkal.
Kezdetben sűrű fenyőerdőben, a mészköves patakmederben haladtunk, majd hamarosan pallók, doronglétra-hidak ’segítették’ haladásunkat. Láttál már dorong létrát? Kissé vizesen, néha szög és foghíjasan kínálja magát. Ilyen invitálás után csoda, hogy időnként a patakmedret választottam?
Aztán jött a lényeg, függőleges vaslétrák, láncokkal erősített sziklatálcák, vashidak, doronglétra-hidak. A keskeny járatokon néha préselni kell magunkat, de ebben van rutinunk, hiszen megszülettünk már. És amikor azt hiszed, már túl vagy a nehezén, visszasírod, mert a hosszú egyenletes kaptató még jobban megizzaszt. De fel lehet érni a valamikori rétre, ami épp átalakítás alatt áll, némi vízszintes felületet azért tartogatott nekünk.

Sokan voltunk (pont elegen), de a sok túravezető miatt volt lehetőség kisebb csoportokra bomlani. Zsolt ment a sor elején, Krisztián középen és Judit zárta a sort. Z volt az aranyos, ahogy 1-1 elágazásnál Krisztiánt ’leszúrtuk’ a csomópontba, és onnantól kezdve egy nagyon igényes és kommunikatív útjelzőként funkcionált egészen addig, amíg nem látta a csoport végét. Akkor aztán szaladósra fogta a figurát egészen a csoport közepéig.

Nagyon jó ütemben haladt a csapat, így visszaindulás előtt még ellátogattunk a Klástoriskó fennsíkjára: a híres Kartauzi kolostorrom, egyszerű étterem, és nem utolsósorban a Magas-Tátra hegyvonulataira nyíló pazar kilátás végett. (A kolostort önkéntes munka keretében újítják fel az ott lakók, köztük néhány magyar is. A rajz alapján el bírtuk képzelni, mit építenek, de akad ott még bőven munka.) A visszaút utolsó fél órája volt térdkíméletlen, amikor is egyfolytában lefele mentünk. Hiába, nekem semmi sem elég jó.

A túráról visszatérve fagyűjtésre indultunk, hogy az esti bogrács mielőtt elkészüljön. A közeli erdő minden fűjét/fáját összeszedtük, szabdaltuk a hozzávalókat, sirattuk a hagymát, a többi már a tűz és Balázs feladata volt. Vagy fordítva? 40 embernyi kaja nem 2 perc alatt fő meg, így a kitartó kisebbségnek bőven jutott a finomságokból. Hogy az idő jobban teljék, bemutatkoztunk. Nem vittük túlzásba, név, foglalkozás, hobbi. Próbáltam megjegyezni a kapott információ halmazt, de csak töredéke sikerült. Aztán, mivel még mindig nem készült el a kaja, megpróbálkoztunk tusolni. Nagyon ravaszak a helyiek, az áram csak meghatározott időben működteti a vízmelegítőt, meg a fűtést is. Amire a 4 nap alatt rájöttünk, eredményesen lehet próbálkozni 21.00 után, de reggel 8-kor tutira kikapcsolják.

2. nap

A faházakban a fűtést nem vitték túlzásba. Reggelre a hálózsákok fölé mászott a takaró is, legalább is a faház alsó szintjén. A korán kelőknek jutott meleg víz, és a belőle készített kapucsinó is. Érdemes volt!

Bakancs fel, és indulunk a Hernád-áttörést megnézni, végig túrázni.

Rövid séta után híd, ahol is a híd őrzője –ugyanaz a fiatal srác, mint tegnap egy teljesen másik helyen! - bekasszírozta a belépők összegét és indultunk tovább az igazi kalandok irányába.

A bejáratnál 3 nyelvű tábla figyelmeztet, még magyarul is: Vigyázat! Óvatosság!
Elindulunk. A táj nagyon más, mint előző nap volt, nem sziklák, doronglétrák, hanem inkább sziklafalba erősített fémtálcák. És mi hamarosan ott lebegünk ég és víz között, míg alattunk-mellettünk a Hernád hömpölyög gyönyörű fenyvesekkel szegélyezve... A sor elején pedig egy helybeli lány pánikolt be, így aztán a lebegés végtelennek tűnik.

Fotózáskor többször elhangzik a ’Mosolyogj, mintha élveznéd’ felszólítás. Mit lehet tenni, szót fogadunk, hiszen mi ilyent is tudunk.

Ezerszer keresztezzük a folyót - imbolygó függőhidakon. Az imbolygás mértéke pedig attól függ, ki mennyire imbolyogtatja be. Amikor a hídon van a delikvens, annyira nem bátor, de amint látja a biztos talajt, azonnal megjön a bátorsága és belimbálja a hidat az utána következőknek. Minő figyelmesség! Az egészben az a jó, hogy egyszer Te is lehetsz a sor elején!

A kirándulás kellemes, a terep alig érezhető, szinte séta. Repül az idő, pihenésre hívogató tisztásokat nem hagyjuk ki, pihenünk. Találtunk olyant is, ahol nem volt szélárnyék. Az orkán erővel nem küzdtünk, mentünk tovább.
A Tamásfalvi-kilátó előtti rétet alig találtuk meg. Illetve nem a rétet, azt láttuk, csak az odavezető út okozott fejtörést. Ki gondolta volna, hogy felfelé kell ahhoz elindulni, hogy a völgybe lejussunk? Odaértünk. A kilátó tetején apró hangyaméretű emberek integettek. Ők már túl voltak az emelkedőn. Kis pihi után mi is nekiindultunk. Lentről nézve meredeknek tűnt az út, kipróbálva valóban az volt. Kiírás szerint 35 perc a menetidő, de bő 20 perc alatt leküzdöttük. És onnantól kezdve mi is hangya méretűvé váltunk a lentiek számára.
Fotószünet, tájcsodálás, aztán megyünk tovább. Hiszen már túl vagyunk a nehezén, mienk a világ!
Aztán Zsolt elszólta magát: a sárga úton kanyarodj fel! Illetve jobbra! Igaza volt, mint mindig. Három kellemetlen, meredek, alattomos kaptató bújt még meg az út végéig.
Szó se róla, a Hernád völgye alattunk bő 100 méterre húzódott, a kilátás remek. És a tüdőnk is tisztul!
Visszatértünk a táborba. Illetve előtte beültünk egy sztrapacskát enni, megérdemeltük. Gondoltuk mi. De a tulaj megijedt a létszámtól, és nagyon nehezen szolgált ki bennünket. Pedig összeírtuk a rendelésünket, és a végén a számlát is összeállítottuk,a pénzt is kiszámoltuk.
A társaság másik fele átment a kemping másik éttermébe, de ott sem fogadták őket.
Vagyis ha vállalkozó kedvű vagy, menj el Podlesokba a kempingbe és nyiss egy vendéglőt. 3 féle kaja elég, legyen sör és üdítő, csak adj meleg kaját a fáradt vándoroknak. Tuti üzlet áprilistól októberig. Aztán a jutalékot az öltözőmbe kérem.

3. nap

Indulás 9 órakor, mint mindig. (micsoda nagyképű duma!) Különbség, hogy busszal tesszük meg az első 4 km-t. Lesz kilométer utána bőven a lábunkban. Mai célunk a Velky Sokol (Nagy - Sólyom) látványos szurdokvölgye, ahova Pila falutól indultunk.
Korán van még, a jegyszedőbácsit ma megelőztük. Pedig izgalmas lett volna ismét találkozni vele. Ezt a klónozást meg kéne tanulnunk.
Vízesés, táj, létrák, szokásos szépségek. Aztán a szurdok tetején Zsolt visszament a buszért, mert a túra a kempingben ért véget. Innen től külön program következett. Térképpel sikerült egy sokkal impozánsabb útvonalat találnunk, mint a tervezett volt. A folyamatos meredek lejtő gyanítatta velünk, hogy lesz ennek még böjtje is. Aztán a csordogáló patakmeder felett fél méterrel haladtunk doronglétrákon. Csodás élmény volt. A végén pedig ott emelkedett a szédítő magasság, amit leküzdhettünk! És ezáltal az utolsó tüdő csúcshörgőnk is teljes mértékben kitisztult.
Hogy hova jutottunk? Az első nap már megismert Klástoriskó fennsíkjára, ahol is a Tátra csak nekünk illegette magát. Megérte, csak túl kellett élni.
Innen egy másik útvonalon mentünk vissza a táborba. És a nap másik fénypontja, hogy a túravezetők lebeszélték a nem túl távoli szállodával, hogy estére legyen meleg kajánk. És volt. Köszönet érte.

4. nap

Korábban keltünk, mert ½ 9-kor indultunk a 4. napi túránkra. Ez pedig egy kevésbé látogatott, de annál szebb Piecky-kanyon.
Hiába mentünk korán, most nem jártunk túl a jegyszedő bácsi eszén, szerintem ott aludt.

Kifizettük a belépőt és indultunk. Először a mederben haladunk, itt-ott doronglétra-hidakon egyensúlyozgatva, majd a Velky vodopad 50lépcsőfokos, csaknem függőleges vaslépcsője láttán újra kellemes bizsergés futott át ereinken.

Kezdődik! S valóban. A mind jobban összeszűkülő kanyonban kaotikus fatörzshalmokon kell átmásznunk, doronglétra-hidak garmada, sziklafaltálcák, láncos falak és újabb vaslétrák gondoskodnak az igazi változatosságról. A túra felső szakasza itt is egy gyönyörűséges bükkerdőbe torkollott, majd egy erdei útra kiérve sokáig szintben haladva egy hirtelen meredélyen leereszkedve jutottunk vissza Pila faluba.
Térképet vettünk, aztán indultunk visszafelé.

Nem hagytuk ki a kihagyhatatlan minőségű kávét sem, a határon kevesen voltunk, és dacára annak, hogy a 4 napos ünnep 4. napja volt, nagyon jó ütemben haladtunk a Hősök tere felé.
Zsolt rutinosan megoldotta a parkolást, ugyanis a Hősök tere rendezvény miatt közben lezáródott.
Hazaértünk. Nagyon jó volt. A túra, a túravezetés, a társaság. Minden.

És mindez a számok tükrében, hitelesítve! Nem tartalmazza a NEM túraútvonalakat. És nettózva.

Szombat: 21.554 lépés, 13,5 km
Vasárnap: 29.077 lépés, 18,5 km
Hétfő: 32.080 lépés, 20 km
Kedd: 17.200 lépés, 11 km
Összesen: 99.911 lépés és 63 km

Andi

Kedves Eupolisz csapat! Lassan belerázódunk az itthoni mókuskerékbe a "paradicsomi"hétvége után… Első utunk volt ez veletek, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Minden nagyon jó volt az időjárástól a szállásig, a vezetőktől a csapatig. Csak az izomlázunk van múlófélben, a sok szép emlék megmaradt. Úgy érzem egy olyan sikerélményt és önbizalmat kaptam ezen a hétvégén, ami a szürke hétköznapokon is átsegít. Visszaolvasva micsoda elcsépelt semmitmondó szavak ezek! De olyan jó leírni mindezt mégha nem is fejezik mindazt, amit kaptam tőletek. Fruzsina

Útleírás

Tudnivalók

Térkép

Vélemények

EUPOLISZ UTAZÁSI IRODA 1093 Budapest, Lónyay u. 47.
+36/1/219-08-81 | nyitva:hétfő-péntek 10-18 | GM engedélyszám: U-000463

ENGEDÉLYÜNK | UTAZÁSI SZERZŐDÉS | JOGI NYILATKOZAT