Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet

Nemzeti parkos túrasorozatunk aktuális epizódja során a méltán nagyhírű Bodrogzug varázslatos, vadregényes vizeit hódítjuk meg, az ártéren szeljük a habokat. A védett terület olyan, mintha nem is Magyarországon lennénk, hanem Brazília wetland-jein. A csatornák, holtágak, mint valóságos vízi utak kanyarognak, üde lombú fák kísérik őket, a lágy szélben a rétek magas füvei lengedeznek. A bedőlt, korhadó rönkökön békák, mocsári teknősök napoznak, és fel-felröppen egy gém, vagy más, elegáns madár. Néhol átevezhetünk egy rét fölött, a növények alulról simítják a kenut. Mi is kiszállhatunk a térdig-derékig érő vízbe. A természet neszei törik meg csak a csendet. A tökéletesség ölén egyetlen dolog édesítheti még tovább életünket: a szamorodni.

Az ártér a Tisza és a Bodrog között elterülő, több ezer hektáros terület. Nyáron, szárazság idején a szomszédos falvakból kihajtják a teheneket a rétre, a halászok a leapadt csatornákban varsáikat ellenőrzik. De tavasszal, mikor lezúdul a hegyekből az ár, a területet elönti a víz. Ilyenkor a természet önmaga lehet. Szemtanúi lehetünk, milyen lehetett valaha az Alföld, és a folyók széles övezete. Az ár levonulása után a gátak között a víz sokáig megmarad. Különleges feltételek uralkodnak itt, amihez élet minden formája a hosszú idők alatt már hozzászokott. A sekély vízbe halak tömege úszik ki ívni, de békák sokasága is itt ragasztja a felszín alatti levelekre kocsonyás petefüzérét. Kócsagok, karcsú gázlómadarak terített asztalt találnak itt. A nyugalom és a természet gazdagsága lehetővé teszi, hogy ritka fajok is fészkelnek a rejtett nádasokban.

Tokaj és környéke egy botanikai érdekességet is rejt. A hegyoldalakon nagy tömegben tenyészik a kiemelkedő jelentőségű Vitis vinifera nevű növény. Elterjedésében – érdekes módon - maga az ember is tevékenyen közreműködött, már-már azt gondolhatjuk, a két faj szimbiózisban él. Helyi változatai: a ’furmint’, ’hárslevelű’ és a ’muskotály’. A növény - szaporodási potenciálját emelendő - bogyótermésében szénhidrát-dús levet halmoz fel, amit bizonyos mikroorganizmusok képesek fermentálni. Ennek során létrejön a jótékony hatású, OH-csoportban gazdag folyadék. Ezt az emberiség régóta használja, néhol kultikus jelentősége van, máshol egyszerű kedélyjavító hatásáért alkalmazzák, de a fitofaktorok és vitaminok nyújtotta egészségmegőrző szerepe vitathatatlan. Arra alkalmas körülmények között a Botrytis cinerea parazita megtámadhatja a növényt, de különleges esetekben ez nem okoz kárt. Túránk során, pusztán biológiai érdeklődésünktől hajtva ellátogatunk néhány, hasonló penészgombával benőtt, speciális földalatti biotópba is.

A pontosság kedvéért szögezzük le: Bodrogzugnak semmi köze nincs a raftinghoz. Itt áll a víz, nem tajtékzik. Szelíden, barátságosan áll, minket várva.

Budapesten, a Hősök teréről, a Műcsarnok melletti parkolóból indulunk szombat reggel 6.00 órakor (az Időkeréktől). Találkozás 05.45-kor! Néhány órás buszozás után megérkezünk Tokajba. Elfoglaljuk Bodrog parti szállásunkat, majd strandruhát öltünk, felvesszük a kenukat és evezőket. Néhány instrukció és bíztató szó kíséretében vízre szállunk. Ismerkedünk a hajózással, és bemelegítésként a folyón elmegyünk a gátig. Itt átlépjük a hétköznapok kapuját, és beevezünk a béke birodalmába. Nézelődünk, figyeljük a hangokat és illatokat, lassan csordogálunk. Követjük a csatornák tekervényes útját, és ha megfelelő a tempónk, elérhetünk egy falut, Zalkodot. Kenuinkat a szélső házak mellett hagyva besétálhatunk egy üdítőért a helyi műintézménybe. Délután visszafordulunk. Útközben sokszor megállunk, hátradőlve megpihenünk, élvezve a Nap sugarait, gyönyörködve a békés tájban. Keresünk optimális mélységű szakaszt, ahol lehet hűsölni, néhány tempót úszni.

Este melegebb ruhát öltünk, és Tokajban egy étteremben élvezhetjük a helyi halételeket (harcsapaprikás túrós csuszával, normál- és korhely halászlé, stb.). Ezt követően fakultatív program keretében borkóstolásra indulunk. A kulináris élvezetek mellett olyan információkkal fogunk gazdagodni, amivel bátran indulhatunk a Milliomosok Műsorában is. Hány literes a gönci hordó? Mi a puttony? Mi az aszú, hogyan készül az aszútészta? Miből lesz a fordítás, és miben különbözik ez a máslástól? A sok-sok borkészítési eljárás bizony kemény munkára hív: mindet meg kell kóstolnunk. A hazaút fáradalmaira és a holnapra is gondolva butykosainkat teletöltetjük, és csendben hazatérünk.

Hazatérve egy rövid kitekintésre lesétálhatunk a folyópartra. Ilyenkor egészen más arcát mutatja a táj. Itt a sötét még sötétebb, mint otthon, jobban látszanak a csillagok is. Érzékeink ráállnak a hangokra, tekintetünket a feketeségbe fúrva legfeljebb árnyakat látunk. A csend is más, mint nappal. A hűvös, tiszta levegő páradús, együtt lélegzünk a természettel.

Reggeli után felöltjük evezős felszerelésünket, és összepakolunk. Holminkat egy kijelölt helyiségben letesszük. Ezután egy újabb útvonalon ismerkedünk az ártér labirintusával: a Balota-tavat keressük fel. Neve szláv eredetű, és mocsarat jelent. Így nem meglepő, hogy a feltöltődés nyomaként gazdag vízi növényzet övezi ezt a patkó alakú holtágat. Amint apadni kezd az ártér, és innen is visszahúzódik a víz, a felszínt ellepik a sekélyebb környezetet kedvelő növények, mint a kolokán. A morotvát kísérő erdőből fekete gólyák, réti sasok, barna kányák röppennek fel. Evezés közben az élővilágot csodálva, pihengetve élvezzük az életet. A sekélyebb szakaszokon gázolhatunk a felmelegedett, térdig érő vízben, vagy akár úszhatunk is egyet. Délután visszatérünk a vízibázisra. Kimossuk a kenukat, leadjuk az evezőket. A szálláson átöltözünk, és kortyolunk egy utolsót a jófajta tokaji levegőből. Büszkén tekintünk az ártérre, és a nádasok közé elrévedve tudjuk, testünkkel szolgáltuk a természetvédelmet. Vérünket adtuk a következő szúnyognemzedékért. Az esti órákban érünk Budapestre.