Túzokdürgés a Körös-Maros Nemzeti Parkban

Nemzeti parkos túrasorozatunk idei második programjával egy olyan csemegét mutatunk be, amelyet eddig csak két - nem szakmai -, szervezett turistacsoport látott -az Eupolisz csapatai. Egy olyan birodalomba fogunk betekintést nyerni, ami eddig csak a természetvédő szakembereké volt. Csatlakozz hozzánk, és csodáld meg, amint a túzokok násztáncukat lejtik! Lélegzetelállító; mintha nem is egy méter magas és két méter szárnyfesztávolságú, erőteljes madarak, hanem toll-labdák lennének a pusztában. A fő 'attrakción' kívül számtalan vízimadarat tudunk megfigyelni a nap során, és szakértők tájékoztatnak a túzokvédelemért tett erőfeszítésekről.

Valaha, a folyamszabályozások előtt itt terült el hazánk legnagyobb mocsárvidéke, a Sárrét. A táj arculata ezt követően megváltozott, de a Hortobágy-Berettyó egy 20 kilométeres szakaszán nem vágták át a kanyarulatokat, nem szorították szűk gátak közé a folyót, így ma is szabadon meanderezhet. Tavasszal ki tud önteni, ilyenkor feltárulnak előttünk az egykori 'hátak', erek, rónavizek. Vízimadarak sokasága özönli el a sekély mocsarat. Előfordul itt a vízityúk, szárcsa, cankó, goda, lilik, a kanalas-, nyílfarkú-, fütyülő- és tőkésréce, a szürke-, üstökös- és vörösgém, a bakcsó, és kócsagok - a teljesség igénye nélkül felsorolva. Az alámosott fák gyökerei között pedig kiváló vidra-élőhelyekre bukkanhatunk. Sehol másutt nem látható így egy érintetlen folyó! Dévaványa környéke már 1975-től védettséget élvezett. Fejlesztések és átalakulások után végül 1997-ben hozták létre a Körös-Maros Nemzeti Parkot. Kiemelkedő értéke a túzok. 100 éve még 13000 példány élt hazánkban, ma már csak tizede. És ennek az állománynak egyik legerősebb populációja, 350-400 egyeddel itt található.

Budapesten, a Hősök teréről, a Műcsarnok melletti parkolóból indulunk 6.00 órakor (az Időkeréktől). Találkozás 5.45-kor! Néhány órás utazás után érjük el a Biharugrai Halastavakat, ahol egy 7 kilométeres, kb. négyórás kirándulást teszünk a Kisvátyoni tanösvényen. Hazánk második legnagyobb mesterséges halastó rendszerének értéke abban áll, hogy a folyamszabályozás után az élővilág számos, vízhez kötődő képviselője itt lelt menedékre. A Sebes-Körös és a Bihar-hegység lejtőiről érkező számtalan ér áradásai alakították ki azt a hatalmas vízi világot, amelyet Kis-Sárrét néven ismerünk. Az Alföld ezen területének egynegyed része rendszeresen elöntött árterület volt. Ebben a mocsárvilágban költött - vagy pihent meg vonulása során - sok, ma már ritkának számító madár, amik közül napjainkban megtalálható a parti vizekben a goda, cankó, póling, a kicsit mélyebb részeken a nagy kócsag, vörös gém, kanalas gém, vöcskök, ludak, récék, de előfordul halászsas és rétisas is. A növénytársulás legmeghatározóbb eleme a nád, de találhatók érdekes fajok is, úgy mint a rovaremésztő rence. Szakvezetőnk ismereteinek kimeríthetetlen tárházából mazsolázunk, és távcsővel figyeljük a madarakat, a tájat. Ezt követően busszal a Réhelyi Látogatóközpontba megyünk, ahol szakvezetőnk magával ragadó, precíz, átfogó ismertetőt tart a fajmegőrzés jelentőségéről, a fatojások furfangos szerepéről, a lakossági szemléletformálás fontosságáról, és a túzokok megőrzésére tett erőfeszítésekről. A múzeumban betekintést nyerünk a letűnt korokban élt emberek mindennapjaiba, majd barátkozhatunk őshonos haszonállatokkal is. Innen a kilátó felé vesszük az irányt, közben tartunk egy rövid szünetet két, fotogén túzoknál, majd a lesen - kisebb csoportokban - nagy teljesítményű távcsővel csodálhatjuk a dürgést.A sötét beállta után buszra szállunk. Budapestre a késő esti órákban érkezünk.