| Összességében nagyon jól éreztem magam, örülök és köszönöm Nektek is, hogy el tudtam menni. Az út legnagyobb élménye(i).. hát ez is olyan, amit nem is igazán lehet szavakba önteni.. A gyönyörű tájak, hogy eljuthattam oda (ilyenkor egy-egy pillanatra úgy érzem, hogy semmi hülye problémám nincs az életben.. ) a mások kicsit hasonlósága (mert egyébként általában úgy érzem, mintha teljesen más lennék, mint „az emberek") meg nagyon jó volt látni, hogy azért, hogy sokan kipróbálhassák az első nap az E szakaszt, a Dávid mindenkit felsegített ott azon a kritikus részen, meg hogy felfedeztük milyen jól lehet a hátizsák esővédőjével havon csúszni.. szóval sok jó dolog volt, nem is lehet mind leírni, sokszor egy-egy mosoly, vagyhogy milyen jó, hogy nekem nem fáj semmim... a legrosszabb volt, mikor a Raxról lefeléjövet a felvonón eszembejutott, hogy mindjárt beülünk a buszba, holnap vizsgáztatás. Folyamatosan javaslom az Eupolisz útjait az ismerőseimnek - Júlia,2010. |
